„Úgy gondolom, hogy jókor vagyok jó helyen!” Pataki Zoltán babu 2025. 10. 01., sze – 12:49 Temes Jelenidő A helyi RMDSZ és a magyar civil szerevezetek meghívására válaszolva, a 10. Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat vendége volt Demeter András István kulturális miniszter, aki mondhatni „hazajött” Temesvárra, ahol színészi pályafutását elkezdte és 1993-tól 2005-ig a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója volt. A helyi RMDSZ és a magyar civil szerevezetek meghívására válaszolva, a 10. Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat vendége volt Demeter András István kulturális miniszter, aki mondhatni „hazajött” Temesvárra, ahol színészi pályafutását elkezdte és 1993-tól 2005-ig a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója volt. A minisztert szép számú érdeklődő jelenlétében Bartha Csaba rádiós szerkesztő faggatta, aki, mint kiderült, Marosvásárhelyen együtt gyerekeskedett a kulturális tárca jelenlegi vezetőjével.Kérdésekre válaszolva Demeter András István felidézte, hogyan lett „zöldfülű színészként” a temesvári magyar színház igazgatója, mely tisztségben többek között a Csepürágó színházi fesztivált is megszervezte, majd hogyan vált az RMDSZ kulturális szakpolitikusává, amely minőségben először a román kulturális tárca igazgatójaként, majd kulturális államtitkárként szerzett tapasztalatot az államigazgatás és a jogalkotás terén. Ezt követően átvette a Román Közszolgálati Rádió elnök-vezérigazgatói megbízatását, illetve a Román Közszolgálati Televízió Produkciós Házának a vezetője is volt. Mindemellett szabadúszó színész, aki rendszeresen látható színházi előadásokban, filmekben, tv-játékokban.Arra a kérdésre, hogy a mostani szigorú megszorító intézkedések idején mostohagyerek lett-e a kultúra, a miniszter sokatmondó választ adott: „2005–2008 között a kormányfő ott ült az asztalfőn, ahol ma Bolojan ül, a kulturális miniszter és én helyetteseként pedig a tőle számított harmadik helyen ültünk. Azóta még kétszer voltam kulturális államtitkár és egyre távolabb kerültünk az asztalfőtől, most pedig az asztal legvégén, a kormányfővel átellenben ülünk. Ez jelzi, hogy amikor égető problémák vannak, a kultúra mindig mellékes volt és az is marad.” Demeter András István a továbbiakban így fogalmazott: „A kultúra érzésem szerint most sem mostohagyerek, inkább azt mondanám, hogy az elmúlt 35 évben sosem jött el az ideje a kultúrának, mindig más fontosabb volt! Rajtunk is áll, hogy mennyire vagyunk képesek átgondolni, hogy az a rendszer, amelyben már lassan az egész életemet leéltem – közben nagyapa is lettem – előbb utóbb tarthatatlanná válik!”Demeter András István a reformok emberének érzi magát, a közszolgálati rádiónál és a televíziónál olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel sokat javított a közintézmények anyagi helyzetén. „Úgy gondolom, hogy itt és most egy szerencsés időszakban lettem kulturális tárcavezető! Ha 5 évvel ezelőtt kerülök ebbe a pozícióba, minden reformjavaslatomra azt mondták volna, hogy várjunk, még várjunk – halasszuk el, nem jött el az ideje… Ennek a kormánynak akarva akaratlanul tudatosítani kellett, hogy most dönteni kell, hosszú távú döntéseket kell meghozni, és megalapozott formában. Úgy gondolom, hogy jókor vagyok jó helyen, ha nem csak az önbizalmamat, harcos beállítottságomat, hanem a tapasztalatomat is figyelembe vesszük. Jókor jó helyen egy olyan társaságban, amelyik érti, tudatosítja, és felvállalja azokat a kemény döntéseket, amelyeket meg kell hozni ahhoz, hogy kilábaljunk abból a helyzetből. És most nem az országra gondolok, hanem a kultúrának a közszférában működtetett részére.”A miniszter azt is elmondta, hogy az állami kulturális intézményekben mindenki panaszkodik a megszorítások miatt, közben pedig megszületett az utóbbi húsz évben egy állami támogatás nélkül is jól működő kulturális élet, amely néha még értékesebb kínálattal jön, mint a többé-kevésbé elkényeztetett közintézmények, ahol van színházterem, vannak fizetések, más kifizeti a villanyszámlát és mégis mindenki elégedetlen. „Ez egy olyan ellentmondás, diszkrepancia, amit fel kell oldani, a dolgokat egyensúlyba kell hozni, mielőtt valaki azt mondaná, hogy ebből elég, és lecsapna a guillotine-nal” – mondta Demeter András István. A beszélgetés során szó esett arról is, hogy Romániának nincsen sem nemzeti kulturális stratégiája, sem kulturális jogszabálya, pedig ezekre is nagy szükség lenne. „A kultúra törvényét olyan kerettörvényként képzelem el, amely legalább három pilléren állna – média, műemlékvédelem, kortárs művészetek –, és ennek el kellene jutni olyan szintre, hogy erről politikai konszenzus születik.”Végül arra a kérdésre, hogy a temesvári magyar kulturális intézmények hogyan illeszkednek a kulturális minisztérium országos politikájába, a miniszter így fogalmazott: Romániában két ország van, a központ és az önkormányzatok világa. Ennek vannak jó és rossz oldalai, a kormány nem tud beleszólni abba, hogy mi van a temesvári kulturális közösség mindennapjaiban, de ha innen nézi, előny, hogy ne Bukarest döntse el, milyen viszonyrendszer van a temesvári közösségek szintjén. „Ha támogatási rendszerben meg lehetne csinálni, hogy átjárható legyen ez a két világ, a kulturális tárca társfinanszírozója legyen a temesvári magyar vagy a német színháznak, vagy az újszentesi kultúrháznak – és ezzel arányosan beleszólhatna a döntésekbe –, akkor országos kulturális politikáról lehetne beszélni” – mondta befejezésül Demeter András István. Hozzászólások Szupercím: Temesvári beszélgetés DEMETER ANDRÁS ISTVÁN kulturális miniszterrel Sliderban megjelenés: Ki
