Megbocsátva, Jézus szeretetével szabadnak lenni Balta János babu 2023. 10. 09., h – 18:11 Arad Hitélet Amint arról képes rövid hírben beszámoltunk, október 6-án, pénteken az arad-belvárosi római katolikus templomban a vértanúk emlékére 17.30 órától megtartott szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, Horváth Zoltán István protonotárius kanonok volt. Amint arról képes rövid hírben beszámoltunk, október 6-án, pénteken az arad-belvárosi római katolikus templomban a vértanúk emlékére 17.30 órától megtartott szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, Horváth Zoltán István protonotárius kanonok volt. Arra szólította fel hallgatóságát, hogy vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket! Az Uram irgalmazz nekünk, kezdetű felelgetős ének után a főcelebráns előrebocsátotta: azt a határtalan lelki erőt kívánja körbe járni, ami a halálra ítélteket eltöltötte. „Istenünk a keresztség szentsége által, fiad feltámadásának a hitében részesítettél minket, kérünk, add, hogy az aradi vértanúk is a választottaid közösségébe jussanak a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” Az evangéliumból nt. Jakab István evangélikus-lutheránus lelkész, nt. Tóbiás Tibor György, az Aradi Református Egyházmegye esperese és Kiss Mihály állandó diakónus olvasott fel. A Szentleckéből Matekovits Mihály, Back Mária és Fekete Károly idézett. Szentbeszéd, felemelő gondolatokSzentbeszédében Horváth Zoltán István protonotárius kanonok a jelen lévő aradi, illetve megyei elöljárókat, mindazokat megszólította, akik úgy érezték, hogy ezen a napon együtt kell lennünk. „Közösen kell emlékeznünk azokra a hőseinkre, akiknek az életében Arad volt az utolsó állomás. Jól tudjuk, hogy közülük többen nem is voltak magyarok, de a szabadságunkért vívott küzdelem közös érdek egy olyan országban, ahol több nép él együtt.” Maga, miután Budapestről Aradra érkezett, úgy érezte, hogy az idevalósiak tudnak és szerettek is együtt élni, mert van itt valaki, aki összekapcsol mindenkit. Ez a valaki Jézus Krisztus, akinek teljesen mindegy, hogy ki, hogyan, milyen nyelven szóltja meg, függetlenül attól, hogy a történelem melyik felekezetbe sodorta őt. Mindannyijuknak Jézus Krisztus adott példát és erőt, így az aradi vértanúknak is, akik azzal a hittel mentek a halálba, hogy Jézus Krisztus, aki, megszabadított minket az örök haláltól, a lelküket halhatatlanná teszi. Sem falak, sem rácsok, de bitófák és fegyverek sem tudják kioltani az életüket, mert Jézust Isten azért küldte közénk, hogy az Őt követőknek örök életük legyen. Ezt olvasta fel egyik lelkésztestvér is a rómaiakhoz írt levélben: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” A halálra ítéltek mindig a tudatukban hordozták, hogy Isten velük van, ami olyan bensőséges és erős kapcsolat lehet, ami eloszlat minden kételyt. A történelem mindig ismétli önmagát, hiszen a kivégzésük óta levonult két világháború, kialakultak és uralkodtak diktatúrák, azóta sokan áldozták az életüket. Ezzel együtt, 174 év elmúltával is emlékezünk rájuk, pontosan azért, mert bennük látjuk ebben a soknemzetiségű Közép-Európában, a Kárpát-medence lakosságának a szabadságvágyban megmutatkozó egységét. Az abba vetett közösségi hitvallást, hogy van szabadság, ami talán itt a földön nem tud teljes mértékben megvalósulni. Talán azért sem, mert az elmúlt évtizedekben Közép-Európában kivívtuk ugyan a szabadságunkat, de tudjuk és látjuk, hogy teljes és tökéletes szabadság nem létezik. Legalábbis nem ezen a földön, ahol korlátok voltak, vannak, és lesznek. A teljes szabadság Istennél van, ahol nem csupán a hosszú élet, az ősz haj biztosítja a lehetőséget, azt teljes mértékben csakis Isten adhatja meg. Jézus egyik helyen így fogalmaz: „Szem nem láthatja, fül nem hallhatja, emberi felfogás el nem képzelheti mi az, amit Isten azoknak készíthet, akik szeretik Őt.” Kiss Ernő a családjához írt levelében a szeretteitől bocsánatot kért mindazért, amit ellenük életében elkövetett. Ugyanakkor arra is megkérte a szeretteit, hogy ne tápláljanak iránta haragot, de azok irányában sem, akik az ő életét kioltják. Ő ugyanis mindig a császárt és a hazáját szolgálta, és pontosan tudja, hogy most ugyanazért fogják az életét kioltani. Istenhez is bocsánatért esedezett, mert szabadon akarta befejezni az életét. Az idézett részletek is bizonyítják, milyen könnyen mondjuk ki másokról a véleményünket: megítéljük, haragot táplálunk, ellenérzést szítunk. Közben voltak olyanok is, akik bizonyára siratták és sajnálták, amiért neki meg kell halnia, de arra kérte őket: ne tápláljanak haragot senki irányában. Ezeket az érzéseket bizonyára Jézus Krisztustól kölcsönözte, aki a kereszten is tudott imádkozni: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” „Bárcsak tudnék én is így imádkozni a másik emberért, amikor fájdalmat okoz. Jézus Krisztusra gondolva, így imádkoznék: Uram, bocsáss meg neki, mert nem tudja, hogy milyen fájdalmat okozott nekem, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit tett! A Szentírás szerint, legnagyobb erényeink közé tartozik: megbocsátani, imádkozni az ellenünk rosszat akarókért.” Meghalva megújulniAz emberi életet az elvetett maghoz hasonlította, amely csak akkor tud új termést hozni, ha a földbe vetve elhal. Hőseink kiváló példát szolgálnak számunkra: fel kell áldoznunk magunkat ahhoz, hogy valami jobb történjen, hogy valami erősebb, nagyobb teremjen. Hőseink meghaltak, eltemették őket, lelkünkben azonban mégis élnek, mert a szabadságért áldozták az életüket. Jézus Krisztus is meghalt és eltemették, de feltámadott, hogy örök élete legyen közöttünk, a szívünkben. „Bízzatok hát benne és győzzétek le az egymás iránt táplált ellenérzést és Jézus Krisztus szeretetével a szívetekben, szabadok lehettek” – zárta a szabadságról és az egymás iránti önzetlen szeretetről megfogalmazott, mélyen szántó gondolatait Horváth Zoltán István protonotárius kanonok. Az ünnepi prédikációt p. Blénesi Róbert plébános köszönte meg.A templomot megtöltő hívek között a jobb oldalon az aradi és a megyei, valamint az anyaországból érkezett elöljárók foglaltak helyet. A Tankó László karnagy-kántor orgonazenéje, valamint a Schola ifjúsági kórus énekei nagyban emelték a megemlékező szentmise ünnepélyességét, amely nemzeti imánk közös megszólaltatásával zárult. Utána Matekits Mihállyal és Fekete Károllyal az élen, égő fáklyákat hordozó fiatalok között a felkoszorúzott feszület nyomában, a közlekedésrendészetnek az útvonal biztosításával, átvonultak a Megbékélési parkba. Ott elhangzottak a beszédek, majd az állami intézmények helybeli szervei, az anyaországi vendégek és az aradi civilszervezetek megkoszorúzták a Szabadság-szobrot. Hozzászólások Szupercím: Megemlékező szentmise az aradi vértanúkért Sliderban megjelenés: Ki
