Isten szeretete a kapcsolat Balta János babu 2023. 10. 04., sze – 17:40 Arad Hitélet Exc. Böcskei Lászlóval, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspökével az arad-ségai római katolikus templomban celebrált búcsús szentmise után beszélgettünk. Exc. Böcskei Lászlóval, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspökével az arad-ségai római katolikus templomban celebrált búcsús szentmise után beszélgettünk.– Excellenciás püspök úr, vikáriusként számos alkalommal járt Aradon, mit érez, amikor főpásztorként érkezik az ismert helyre?– A kérdés megválaszolásához felidéznék egy olyan emléket, amelyet már püspökként éltem át. Amikor XVI. Benedek pápánál jártam, a protokoll szerint megköszöntem neki a bizalmat, de azt is kifejtettem: fiatal koromra való tekintettel kicsit félek is a felelősségtől. Nem véletlenül, hiszen 15 évvel ezelőtt, rövid ideig ugyan, de a Római Katolikus Egyház legfiatalabb megyés püspöke voltam. Erre a Szentatya derűsen válaszolt: a korod miatt ne aggódj, az elmúlik, abból ki lehet gyógyulni, hanem inkább vedd számba a szolgálatoddal járó munkát, és Isten segítségével biztosan helyt tudsz állni. A Szentatya tanácsa megerősített, ezért amikor Temesvárról Nagyváradra költöztem, az ottaniaknak az volt az első kérdésük: kit viszek magammal, kivel akarok dolgozni. Erre azt válaszoltam: nem viszek senkit, hiszen itt is bizonyára vannak olyan jól felkészült emberek, akikkel összehangolódva tudunk dolgozni. Valóban így történt, és a mai napig is így érzem, így próbáljuk megvalósítani a terveinket. Biztos azonban, hogy a Temesváron töltött közel két évtized, az összegyűjtött tapasztalat, a püspökségen végzett szolgálat, a plébániákkal való kapcsolattartás, a papokkal kialakított hatékony együttműködésnek a gyakorlati módszerei nagy segítségemre voltak. Ahányszor visszatérek az egyházmegyébe, úgy érzem, nem idegenbe, hanem hazajövök, hiszen mindenhol találok olyan embereket, akikkel jól érzem magam, hiszen az itteni szolgálatom idején nagyon sok közös programot szerveztünk együtt. Velük a kapcsolatom továbbra is él és épít.– A Temesvári Római Katolikus Egyházmegye magyarság szempontjából fokozottabban szórványnak számít a nagyváradinál, ezért itt bizonyára több olyan egyházközség létezik, ahol több nemzetiség gyakorolja a hitét. Ebből a szempontból a két egyházmegyében különböző módon kell-e a vallást gyakorolni?– Nincs két egyforma, ezért annak ellenére, hogy szomszédokról van szó, amelyeknek közös múltjuk van, mégis teljesen más összetételű, beosztású egyházmegyékről beszélhetünk. Ez azt is jelenti, hogy a feladatoknak a meghatározása, a munkának a megszervezése is más szempontokhoz igazodik. Azzal együtt, hogy alapjában véve mindkét egyházmegyében ugyanazt kell tenni, hasonlók a programok és a célok Szatmárnémetiben és Temesváron, de más eszközökkel, illetve lehetőségekkel kell dolgozni. E tények, mindig kihívást képeznek, hiszen az adott körülményeket felmérve, meg kell találni a megfelelő eszközöket is, amelyeket alkalmazni kell a jó cél érdekében. A lelkipásztori munka, a lelki gondozás, valamint a közösségépítés az elsőrendű. Ha szórványról beszélünk, bánsági viszonylatban, de már Arad környékén található szórvánnyal kapcsolatban el kell mondanom: Biharban és a Szilágyságban is másfajta szórványról beszélhetünk, hiszen ott bizonyos vidékeken már nagyon kevés római katolikus él, ezért kis közösségek léteznek. A Szilágyságban, illetve az Érmelléken csupán néhány plébánia működik. Tehát az ottani, másféle szórvány, de mindenhol arra törekszünk, hogy jól megalapozzuk a saját identitásunkat, amivel élő közösségekben tudunk megmaradni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a kapcsolatokat keressük, hogy akár felekezeti, akár etnikai szinten is jövőt tervezhessünk. Ilyen téren elmondhatom: sikerült az évek során kialakítani a mai időkhöz mért, szép kapcsolatot a református, a görög-katolikus, vagy az ortodox egyházzal is. Amikor én 15 évvel ezelőtt Nagyváradra kerültem, a jelzett kapcsolatépítés talán még nem volt annyira sürgető, mint manapság. Világunk ugyanis rendkívül változó az állandó mozgás miatt, melynek során az emberek állandóan közlekednek, és látják, mi történik a városban vagy a faluban. Éppen ezért, a dolgokat egységben kell nézni, és számunkra, akik ebben az országban kettős kisebbségben élünk, nagyon fontos, hogy ahol csak lehet, fogjunk össze, és a keresztény értékeink szerint tudjuk a jelenünket építeni, a jövőnket tervezni. Diakónusszolgálat– A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Romániában úttörő volt a diakónusszentelés terén, hiszen az első három diakónust Nagyváradon szentelték fel. A közelmúltban, a Temesvári Egyházmegyében három aradi diakónus is szolgálatba lépett. Ezzel a paphiányt kell enyhíteni, esetleg kompenzálni, vagy inkább nyitás a világi szolgálattevők felé?– Én kicsit másképp fogalmaznék: az első, a paphiány vagy utánpótlás egy egészen más tematika, mert az egyházmegyék történelmében ezelőtt is voltak olyan idők, amikor a papok kevesebben voltak, vagy nehezebben érkezett az utánpótlás. Van ilyen feladatunk is, de ne feledjük, hogy a hivatás, mégis egy kegyelem, amit Isten ad, ezért erőltetni tévedés lenne. Vagyis hiba lenne olyan ifjakat erőltetni, akik nem érzik át a hivatás súlyát, s ugyanakkor az ajándékait is. Ez egy vonal, ugyanakkor beszélnünk kell egy olyan egyházképről is, amelynek jelen kell lennie a mai világban. Nemcsak a templom falain belül, hanem azokon kívül is, a társadalmi és a közösségi életben. Ebben nagyon fontos, hogy a hívek is megkapják a maguk szerepét. A laikusképzést, a hívek képzését Temesváron már az én időmben is elkezdtük, majd szépen tovább fejlesztették, ami nem más, mint a híveknek a felkészítése arra, hogy tudatosan részt vállaljanak bizonyos feladatoknak a teljesítésében. Ezzel jobban integrálódnak, mert érzik, hogy az egyház mi, a hívek vagyunk. Az állandó diakonátus olyan lehetőség, ami többet nyújt annál, mintha valakire egy előkészítő kurzus után rábíznak egy feladatot. Ennek már van egy lelki vonatkozása is, ami a hivatásnak az egyik megnyilvánulási formája, amikor fiatalembereket vagy felnőtteket felkészít a lelkipásztori szolgálatra. Helyt tudnak állni egy közösség élén, ahol a nekik megengedett lelki feladatokat a püspök megbízásából el tudják végezni. Ez már nem számít újdonságnak, nagyon sok helyen működik. Nálunk a Romániai Püspöki Konferencia eddig nem találta fontosnak a szolgálat e formájának a bevezetését. Jó pár évvel ezelőtt én ezt mondogatni, egyengetni kezdtem az útját, mert én váradi püspökként nem vezethettem be. Ehhez a Konferencia, a Püspökök Testületének a hozzájárulása, döntése szükséges. Isten úgy rendelte, hogy József püspök úrban ehhez szövetségest találtam, együtt vittük tovább. Most ott tartunk, hogy hála Istennek, már vannak felszentelt diakónusok, és reméljük, hogy a közeljövőben sikerül kidolgozni egy olyan előkészítő programot, amely lehetővé teszi, hogy az országban is felkészülést kaphassanak azok, akik elhívatást éreznek e szolgálatra. A magyar nyelvű jelölteknek a képzése Vácon történik. A nem magyar nyelvű jelöltek képzésére egyelőre nincs lehetőség, román nyelven nem folyik ilyen jellegű képzés. A többi egyházmegye püspöke még nem lépett ilyen irányba, az idő azonban bizonyára igazolni fogja, hogy lépni kell, mert a közösségeinknek szükségük van olyan hívekre, akik elköteleződnek, és többet akarnak tenni, mint egy átlagos hívő. Itt az egyháztanácsok szerepére gondolok. A Nagyváradi Egyházmegyében már keresztülvittük a tudatosítást: az egyház-tanácsosi tisztség nem titulus, hanem bizonyos feladatoknak a felvállalását, továbbá a lelkipásztor támogatását feltételezi abban, hogy a közösség élete jobban fejlődjön, illetve meg tudjon felelni a kihívásoknak. A lelkipásztori feladatokon kívül ugyanis rá hárul a rengeteg szervezési, adminisztratív feladat, ezért jó, ha vannak olyan emberek, akik értenek a dolgokhoz, hiszen egy pap nem lehet építő, menedzser, hitoktató stb. Az egyháztanácsosok munkájával színesedik, gazdagodik az egyház, amihez jobban kötődnek nem csak a tevékenykedők, hanem a hívek is. Kis Szent Teréz életének üzenetei– Az ünnepi prédikációjában ismertetett Kis Szent Teréz élete milyen üzenetet hordozhat a hívek számára?– A prédikációmban azt próbáltam érzékeltetni, hogy a mindennapi életünkben kísér a veszély, hogy a különlegességeket, a rendkívüliségeket keressük. Közben nem vesszük észre, hogy sokszor egyszerű lépésekkel közeledhetnénk egymáshoz és a világ dolgaihoz. Kis Szent Teréz életét végigkísérte az egyszerűsége, amire már az ő korában is rácsodálkoztak, hogy milyen banális megnyilvánulásokban kereste Isten akaratának a teljesítését, Isten közelségét. Mi viszont agyonbonyolítjuk az életünket, ezért egyre nehezebb rátalálni a helyes útra. Le kell egyszerűsíteni gondolatainkat, terveinket, hogy visszatérhessünk az Istennel való kapcsolathoz. Mivel ez nagyon fontos, nemcsak Váradon, hanem az egyházmegyében, sőt maga az egyház is azt hirdeti, hogyan rendezzük be az életünket úgy, hogy annak Isten legyen az alapja. Ha ezt mindenki megértené, nagyon sok békétlenség, háborúskodás, széthúzás megszűnne. Akkor az ember felelősségteljesebben tudná megközelíteni önmagát és a környezetét is. Ez nem feltételez nagy átalakulásokat, hanem visszatérést az eredeti egyszerűséghez. Magyarul és románul is elmondtam: Isten szeretete a kapcsolat köztünk és Vele, aki megmutatja az utat és megoldja a gondokat. Ha nem ebben a tudatban élünk, akkor botorkálunk, tapogatózunk. Isten szeretetének a megtapasztalása és közvetítése a jövőnk. A most kezdődő Szinódus is azt akarja szolgálni, hogy hallgassuk, hol van a lélek, annak hol vannak a forrásai, és miből érdemes meríteni ahhoz, hogy életünk hiteles legyen, értékeink megmaradjanak, azokat tovább tudjuk adni.– Köszönöm szépen a lélekemelő gondolatokat és a hitmélyítő elképzeléseket.– Istené a dicsőség, legyen az Ő akarata szerint. Hozzászólások Szupercím: Exc. BÖCSKEI LÁSZLÓ püspök gondolatai Sliderban megjelenés: Ki
