Történészek emlékeiben elmerülve mutatták be A remény útvesztője román nyelvű kiadását Bognár Tünde babu 2025. 05. 30., p – 14:21 Arad Jelenidő Május 29-én, csütörtök délután Arad Megye Tanácsának dísztermében került sor A remény útvesztője című monográfia román nyelvű kiadásának bemutatójára. A Király András, Lehoczky Attila, Matekovits Mihály, Muntean Tibor, Puskel Péter és Ujj János által írt kötet magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Szabadság-szobor Egyesület négyrészes monográfia-sorozatának harmadik részeként, amely a második világháborút követő időszakot mutatja be az 1989-es rendszerváltásig tartó kommunista diktatúra időszakáig. Május 29-én, csütörtök délután Arad Megye Tanácsának dísztermében került sor A remény útvesztője című monográfia román nyelvű kiadásának bemutatójára. A Király András, Lehoczky Attila, Matekovits Mihály, Muntean Tibor, Puskel Péter és Ujj János által írt kötet magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Szabadság-szobor Egyesület négyrészes monográfia-sorozatának harmadik részeként, amely a második világháborút követő időszakot mutatja be az 1989-es rendszerváltásig tartó kommunista diktatúra időszakáig. A román nyelvre lefordított kiadás szerkesztői dr. Doru Sinaci egykori alprefektus és Gabriel Roman voltak. A kötet román nyelvre való fordítását Gabriel Constantinescu, Molnar-Sólya Emília, Gabriel Roman és Wittman Anikó vállalta. A megyei könyvtár által szervezett eseményen Ioana Nistor moderátor röviden elmesélte, miként ismerkedett meg a könyvsorozat előző köteteivel, az Arad Halad! és az Arad, a név marad! című könyvekkel, amelyek a bemutató tárgyát képező kötettel együtt az aradi magyarság történelmét mutatják be. „Szeretném elmondani, hogy elloptam néhány gondolatot a könyv lapjaiból, ami közelebb hozott ahhoz, ami szakmailag vagyok. Elmentem egy színháztörténelmi túrára és rájöttem, milyen egyszerűen tűnhet el egy magyar részleg, miként tűrhetnek néhány éven keresztül az aradi színészek olyan körülmények között, ami nem megfelelő számukra. Egy részét én is elkaptam a kommunizmusnak, amely időszakban a szürke egy domináns színnek számított, de nem tudom, hányan közülünk tudjuk rávenni a mai fiatalokat, hogy elolvassák ezt a könyvet. Ez egy önök által átélt időszak volt és fontos volna, hogy a fiatalok is megismerjék. Szeretném megköszönni a szerzőknek és azoknak, akik ebben a projektben közreműködtek, mert egy kicsit jobban megértették nálunk mit jelent a demokrácia” – mondta Ionel Bulbuc könyvtárigazgató ígérve, hogy az elkövetkezendő projektekben is partnere marad a könyvtár a hasonló kezdeményezéseknek.Doru Sinaci menedzser Ioan Slavici egyik leveléből és Iosif Goldiș érsek beszélgetéséből idézve rávilágított a román és a magyar nemzetiségűek együttműködésének és békés együttélésének fontosságára. „Hogy jött létre ez a könyv? Egy hibából. Megpróbáltuk lefordítani Marki akadémikus számos írását Arad történelméről. Kiszámítottuk mennyibe kerülne lefordítani, mondhatni közjegyzői tarifák mellett az írásokat, s valahol 70 000 euró lett volna az összeg. Nem volt kellő pénzünk. Feladtuk. Ekkor jöttek képbe az aradi magyar történészek írásaiból összeállított kötet. Szerencsénk volt Gabi Constantinescuval, aki szintén jó ötletnek tartotta, s megszerveztük először az első kötet lefordítását, majd a másodikat és most a harmadikat. Biztos vagyok benne, hogy nem hibáztunk akkor, amikor lemondtunk arról, hogy párhuzamos történelmet írjunk, és leültünk egy asztalhoz, hogy közös történelmi elbeszélést írjunk! – mondta Sinaci. A rövid szünetben a jelenlévők meghallgathatták Jules Massenet Thaïs című operájából a Méditation c. zeneművet Gregoria Holhos-Vaida hegedűművész előadásában. Puskel Péter felidézte a kezdeteket, amikor Király András először megkereste őt és Ujj Jánost azzal a lehetőséggel, hogy összegyűjtött helytörténeti tudásukat, más aradi helytörténészek anyagaival együtt egy könyvbe öntsék. Akkor nem gondolta volna, hogy a projekt végül négy kötet megírását és megjelenését teszi lehetővé, s hogy mindezen történelmi könyvek megírásához olyan társakat kap, akik fontos anyagokkal bővítik összegyűjtött anyagait. Megköszönte mindazoknak, akik részt vettek a magyar nyelvű kötetek megjelenítésében és a román nyelvű kötetek fordításában. „Megmondom őszintén, első sorban a magyar anyanyelvű olvasókra, és főként az idősökre gondoltunk, akik megérdemlik, hogy megismerjék, mi történt valójában, mert ebben a témában nem igazán születtek könyvek és történelmi anyagok. Megjelent a könyv, bátorságot kaptunk, így folytattuk az írást és eljutottunk a negyedik kötetig. Eközben Gabriel Roman azzal a ragyogó ötlettel ált elő, hogy fordítsuk le a köteteket románra, vagy talán angolra is, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen. Úgy tudom, ő egymaga fordította le az első kötetet és az összeszokott csapattal jutottunk el a mai napig” – mondta Puskel Péter. Matekovits Mihály két fejezettel gazdagította a könyvet: egyet az aradi tenisz történelméről, s egyet az oktatásról írt, kiemelve az iskolai oktatás fontosságát a kisebbségek megőrzése szempontjából. „Amit a leghosszabban elemeztem az a magyar nyelvű oktatás volt. Egy országban, bármilyen városban, falun, településen élő kisebbség akkor maradhat meg, ha van működőképes magyar tannyelvű oktatás. A kisebbség nyelvén történő oktatás hiányában az adott nyelvet nem gyakorolják, nem olvasnak könyveket, a könyvkiadók eltűnnek, nem olvasnak újságot és nem mennek színházba, vagyis a kisebbség megőrzése szempontjából elengedhetetlen az anyanyelvű oktatás” – mondta, majd olyan feljegyzésekről is beszélt, amelyek a megjelent kötetből kimaradtak. Például, hogy a szerb közösség miként tartotta nyilván a diákok és családjaik adatait, azt is elemezve, hogy a szülők támogatják-e a gyermeket a tanulásban, vagy sem. Arról is beszélt, hogy a szegény, de több gyermeket nevelő családokban előfordult, hogy a gyermekek rotációban jártak iskolába, mert a családnak csak egy pár cipője volt, amiben elküldhették iskolába a gyerekeket. Emlékek a rendszerváltás előtti évekbőlA könyvbemutató talán legmegindítóbb mozzanata az volt, amikor Ujj János saját emlékeit idézte fel a történelem egy olyan időszakából, amikor a gondtalan gyermekkort is befolyásolta a kommunista rendszertől való félelem. Személyes jellegű történeteivel megmagyarázta, és alátámasztotta, hogy miért nem értett egyet a kötet címével.„Ebben a kötetben a kommunizmusról van szó, egy olyan időszakról, amiről nem kell beszélni azoknak, akik átélték, akik tudják, mi minden volt a fejünkön akkor és hála Istennek, hogy megszabadultunk ettől az időszaktól `89-ben” – mondta a történész. Gabriel Roman a felszólalók sorát zárva felhívta a fiatalok figyelmét arra, mennyit szenvedtek az emberek a kommunizmus időszakában a mostani szabadságért és arra, hogy ezért a szabadságért egyesek valóban az életükkel fizettek. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
