Prézlis nudli ciberével Jámbor Gyula babu 2026. 09. 07., h – 15:22 Arad Jelenidő Amikor szeptember 3-án úgy fél tizenegy táján beléptünk a Tornyai Tájház kapuján, jobbkézre, a nyári konyha előterében Nagy Zsolt falugazda elszántan kavargatta spéci szerszámmal (nevezzük fakanálnak) a jókora rézüstben fortyogó, inkább még félig folyadék masszát. Amikor szeptember 3-án úgy fél tizenegy táján beléptünk a Tornyai Tájház kapuján, jobbkézre, a nyári konyha előterében Nagy Zsolt falugazda elszántan kavargatta spéci szerszámmal (nevezzük fakanálnak) a jókora rézüstben fortyogó, inkább még félig folyadék masszát.Ebből lesz majd órák múltán, állandó kavarás mellett igazi szilvalekvár. Ha nem kavarják állandóan, „odakaphat”, leég az alja, s akkor a finom lekvárnak annyi.Mesélem neki (koromhoz képest kisiskolás ha lehetne), hogy él egy régi kép bennem – talán tényleg láttam, vagy hallomásból maradt meg, talán álmomból származik? Szilvalekvárt főztek, óriási üstben, egy fél (vagy csak negyed?) falu részére. Délelőtt kezdődött a munka az előkészületekkel (kimagozás, válogatás – ez főleg asszonyi munka volt), este felé begyújtottak (fával, nyilván) a hatalmas üst alá, a férfiak pedig (ez erőt igényelt) erre „felingerelt” alkalmatossággal egész éjszaka egyfolytában kavarták a masszát, amely másnap reggelre többnyire kellőképpen besűrűsödött, s akkor a beszállók – hozzájárulásuk arányában – részesedtek az eredményben.Na de hol vannak már a régi idők?Szóval Zsolt látszólag fáradhatatlanul – végül is fiatal, erejének teljében lévő férfi! – kevergeti, másodpercnyi szünet nélkül a masszát, a már megérkezett vendégek a szívélyes házigazdák (Tóth Piroska és Suttyák Bandi) által előkészített asztalok mellett üldögélnek, beszélgetnek. A szilvalekvárfőzés, amelyre az elmúlt időkben nyolcadik alkalommal került sor, azt mondanám (nem hivatalosan), amolyan ürügy. A lényege ennél mélyebb: a katasztrofálisan fogyó Arad megyei magyarság összetartása. Ami, természetesen, nem csak egy (szerény) tornyai tájház feladata – illik mindkét kezdőbetűt nagyra cserélni! –, hanem sok-sok, a tornyai háztájhoz hasonló Arad megyei magyar intézmény feladata.Meg természetesen, és mindenekelőtt, az aradi magyarságé.Tornyán, szeptember harmadik napján, hallhattunk néhány lelkes beszédet, köszöntőt. Például Péró Tamás, az Arad Megyei Tanács alelnöke részéről. Hogy ott volt egy ilyen rendvényen, az kétségkívül a hatalom gesztusa. Hozzászólások Szupercím: Szilvalekvárfőzés, nyolcadszor Sliderban megjelenés: Ki
