„Példát mutatunk, a városnak vagy akár a világnak, hogy békében együtt lehet élni akkor is, ha több nemzetiséghez tartozunk!” Pataki Zoltán babu 2025. 11. 24., h – 18:08 Temes Hitélet November 16-án megáldották a felszentelése 250. évfordulójához elérkezett, kívül-belül megújult Józsefvárosi Római Katolikus Plébániatemplomot. A másfél éve tartó templomfelújításról és a vele kapcsolatos közösségi erőfeszítésekről, az élő egyházközösség építéséről, a gyermekek, fiatalok bevonásáról, evangelizációjáról, a temesvári többnyelvűség közösségi megéléséről ft. Szilvágyi Zsolt püspöki helynökkel, kanonokkal, józsefvárosi plébánossal beszélgettünk. November 16-án megáldották a felszentelése 250. évfordulójához elérkezett, kívül-belül megújult Józsefvárosi Római Katolikus Plébániatemplomot. A másfél éve tartó templomfelújításról és a vele kapcsolatos közösségi erőfeszítésekről, az élő egyházközösség építéséről, a gyermekek, fiatalok bevonásáról, evangelizációjáról, a temesvári többnyelvűség közösségi megéléséről ft. Szilvágyi Zsolt püspöki helynökkel, kanonokkal, józsefvárosi plébánossal beszélgettünk.– Plébános úr, legutóbb tavaly szeptemberben beszélgettem Önnel a templomfelújítás kezdeti szakaszának idején, amikor azt mondta, hogy az idei templombúcsúra tervezi a felújított templom megáldását. Püspök atya 2025. november 16-án megáldotta a felújított templomot, mit sikerült megvalósítani abból, amit tavaly nyáron elterveztek?– A templomunk több mint 250 éves, akkor fejezték be, de néhány évvel korábban kezdték el az építést. A templomnak nincsen szilárd, mai értelemben komoly alapzata, a téglák a földben állnak és ezért érthető, hogy a nedvességet nagyon könnyen felszívták a falak. Ez volt az első számú ok, amiért 16 év után újra fel kellett újítani ezt a templomot. Erre szükség volt, nem mutatott jól a templom és ezt annál inkább éreztük, mivel elérkeztünk a negyed évezredes jubileumhoz, amikor meg kell adjuk a tiszteletet ennek a templomnak és ennek a közösségnek. Az egyik fő cél az volt, hogy megoldjuk a nedvesség problémáját: körbeásták az épületet, újra szigetelték, elvezették a tetőről és a talajból jövő nedvességet egyenesen a városi kanálisba. Abban bízunk, hogy mivel nem áll ott tartósan az esővíz és a talajvíz, bizonyára enyhítjük a beázások problémáját. Ugyanakkor olyan anyagokat használtunk a felújításhoz, amelyek jelenleg a legmodernebb anyagoknak számítanak, átengedik a nedvességet és engedik, hogy szellőzzön az épület. Bízunk abban, hogy most hosszabb időre megoldottuk a problémát, nagyon reálisan viszont az van, hogy egy 250 éves épületről van szó, ezek régi és komplex problémák, de reméljük, hogy sokkal tartósabb lesz ez a javítás, és sokkal hosszabb ideig tart.Kívülről és belülről is teljesen megújult a templomépület. A vakolatot leverték, ahol szükséges volt, újra meszeltük kívül-belül. A talapzat szigetelése mellett egy másik komplex munka volt: a toronysisaknak a kicserélése, amelyiket rézlemezekkel fedtek be. Nem tudtuk előre azt, hogy majd a keresztet is ki kell cserélni, amelyet 1929-ben állítottak. Amikor feljutottak a munkások a toronyba, akkor látták, hogy a keresztet is ki kell cserélni. Ennek is egy szép ünnepe volt tavaly novemberben, amikor a püspök atya megáldotta keresztet!A kereszt alatti gömbben mi is elhelyeztünk néhány aktuális adatot a plébániáról, úgy, ahogy mi is találtunk régebbi adatokat, amelyeket minden nagyobb javításnál elhelyeztek. Ez egyfajta üzenet az utánunk következő generációknak. Leírtuk a plébánia jelenlegi helyzetét, elhelyeztük Szekernyés János úr könyvét a templomunkról, üzentünk arról, hogy mi jelenleg hogyan élünk. Ugyanúgy, ahogy mi is első kézből megtudhattuk, hogy 1929-ben vagy 1889-ben itt milyen problémákkal küszködtek, milyen közösség élt itt annak idején. Több mint 80 év után kinyitottuk a templom alatti kriptát is, amelyet valamikor az 1930-as években befalaztak, arra hivatkozva, hogy nedves, hogy víz van ott és bezárták. Mi ezt kinyitottuk és ha Isten segít és anyagi forrásaink lesznek rá, akkor szeretnénk a kriptát is annyira felújítani, hogy akár látgatható is legyen, illetve a jövőben majd akár használhatjuk is urna temetőként, nyitottak vagyunk erre a kérdésre is.– Hogyan viszonyult az egyházközség ehhez a hatalmas feladathoz? – Nagyon jó híveink vannak. Itt a városban a plébániai határok átjárhatók, sokan itt találtak lelki otthonra és nagyon segítőkészek a hívek, értem ezalatt, hogy az utóbbi időben elég sokat építkeztünk. Kilenc évvel ezelőtt épült fel az új plébániaközpont, ami szintén egy komoly anyagi megterhelés volt a plébániának. Hét évre rá újra elkezdtünk a templomjavítással foglalkozni. Én azt mondhatom, hogy ott, ahol élő közösség van – ahogy Szent Pál mondja, jelképesen: létezik egy élő templom –, ahol a hívek úgy képzelik el a feladatukat, hogy ők élő kövek az egyház láthatatlan közösségében, ahol az alapkő maga Jézus Krisztus, ott összefogással, együttműködéssel és nagy áldozatok által is (ezt nem kerülhetjük el) lehetőség van a kövekből lévő templomot is valahogy megőrizni, felújítani vagy akár új ingatlant is építeni. Egy egyházközségben mindig világos az, hogy minden ingatlan az emberekért van. Azért építkezünk, hogy a közösségünknek legyen élettere, ott ahol az Istent dicsérik, az ő igéjét hallják és a közösségi életet megélik.Mivel Istennek hála, egy nagyon szép élő plébánia ez – nem azért mondom, hogy ez csak a plébános érdeme lenne – a jó Isten kegyelme és nagyon sok ember hozzáállása, összefogása, nagy áldozatok által jutottunk idáig. A mi anyagi és fizikai erőnk azért nem volt elég, támogatott a Püspökség, a Polgármesteri Hivatal, a Megyei Tanács, de az egész felújítás költségeinek a nagy részét mégis a plébánia viseli. Akkor is, ha a következő időben még az anyagiakat rendeznünk kell, nem tudtunk mindent kifizetni, de a plébánia megtette, amit megtehetett és ezért híveinknek nagyon hálás vagyok!– A múlt vasárnapi ünnepi szentmisén sok gyermek is volt a templomban, akik nagyon szépen énekeltek – ez reménykeltő lehet az egyházközség jövőjére nézve.– Mivel iskolákkal vagyunk körülvéve – közvetlenül mellettünk van a Bartók Béla Elméleti Líceum –, ezért azt mondhatom, hogy jó helyen vagyunk jókor. Sok fiatal megfordul itt és sok gyermek, sok fiatal szülő ezt a mi templomunkat tekinti az ő lelki otthonának. Ami tőlünk telhető, mi is megteszünk mindent, hogy a gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozzunk. Általában a Józsefvárosban többnyire idős és idősödő emberek élnek, mint ahogy ez a történelmi városrészekre jellemző. Úgy érzik a szülők, hogy a gyermekeknek is próbálunk valamit nyújtani, ezért itt szívesen kapcsolódnak be az egyház életébe és mi ennek örülünk, nyitott szívvel fogadunk mindenkit. Gyermekek járnak hittanórára, gyermekeknek szervezünk nyáron táborokat és ami hallható volt a szentmisén, van egy gyermekkórusunk is, amelyet Szeretet Hangok Gyermekkórusnak nevezünk és 2–3 éve működik a plébánián. Mi is nagyon sokat gondolkoztunk, hogyan lehet a gyermekeket bevonni az egyházközség életébe? Abban az esetben, ha valaki nincs aktív módon bevonva, egy idő után talán feleslegesnek érzi magát. Úgy láttuk, hogy a gyerekeknél a ministrálás, az oltárszolgálat mellett az éneklés az, ahol ők bevonhatóak, amit szívesen végeznek, ami szívből jön és ezáltal ők is itt vannak az egyház körében. Hisszük, hogy az énekeknek a szövegei is idővel eljutnak a szívükig! Többször hallottam, hogy amikor bajban vannak, egy-egy ima mellett eszükbe jut egy-egy ének szövege is: ne félj, mert megváltottalak – vagy – meghívtál, hogy a vízre lépjek – ez a bizalomnak a jele. És milyen jó, amikor egy ilyen bibliai szöveg ének formájában eszünkbe jut, hogy bízzak, előre menjek, ne csüggedjek! Az ének az aktív bevonásnak a módja az egyház életébe, de egyfajta evangelizáció is, hogy az evangélium eljusson a szívükhöz. A magyar gyermekkórus mellett a kórusban énekeltek a román felnőtt fiatalok is, ők is jelen vannak ebben a közösségben.A püspök úr azt is említette az ünnepi szentmisén, hogy minden plébánia a közösségek közössége kell legyen. Egy plébánia akkor működik jól, ha minél több közösség van ott és mindenki megtalálja bennük a maga helyét, aki tényleg egy lelki közösséget keres: a fiatalabb, az idősebb, vagy a családosok közösségében.– A templom megáldásának az ünnepén részt vett Dominik Fritz polgármester is, aki elmondta, hogy Önnek is köszönhetően jött létre a kötődése Temesvárhoz, hogy a kezdetektől itthon érezte magát ebben a többnyelvű közösségben.– Amikor a jelenlegi polgármester Temesvárra jött, ha jól emlékszem 2003-ban, én egyázmegyei ifjúsági lelkész voltam. Ő önkéntesként érkezett ide három társával együtt, akik az egyházmegyei Caritas szervezetnél vállaltak önkéntes munkát. A jezsuita rendnek van Németországban egy szervezete, amelynek közvetítésével ide érkezett és a Caritas-nál volt önkéntes, kimondottan a szabadfalui gyermekotthonban. Eljött az ifjúsági rendezvényeinkre, találkozóinkra és ahogy említette, ott találkozott először Temesvár különleges légkörével, amely egy több nemzetiségű, több felekezetű város. Úgy érzem, hogy több mint húsz év után ugyanezt a temesvári légkört találta meg a mi szentmisénken is, ahol, amikor közös ünnepeink vannak, három nyelvűek a szentmiséink, mert a híveink három nyelvi közösséghez tartoznak. Azt gondolom, hogy az egyházon kívül és itt-ott az iskoláinkon kívül, sajnos ezzel a temesvári többnyelvűséggel már alig találkozik az ember. Ez a temesvári szellemiség alapja és ezt megpróbáljuk megélni akkor is, ha ez erőfeszítéssel jár akár egy népcsoport részéről, aki el kell fogadja, hogy időnként egy olyan rész hangzik el a szentmisén, amit talán nem ért meg. De a mi egyházközségünkben ez él és működik, az emberek ezzel meg vannak szokva, és reméljük hogy példát is mutatunk, akár a városnak vagy a világnak, hogy békében együtt lehet élni akkor is, ha több nemzetiséghez tartozunk! Ugyanilyen nyitottak vagyunk más felekezetek felé is, együtt lehet élni békében akkor is, ha valaki más felekezethez tartozik. – Plébános úr, milyen tennivalóik, terveik vannak a következő időszakra?– A templomfelújítással kapcsolatban: a talapzatot kell még befejezni, meg a sekrestyét, a villanyhálózatnál vannak még kisebb feladatok és ha az anyagi források megengedik, a kripta bejáratát és a kripta alapvető konzerválását meg kell ejtsük. Ezek a terveink, de már eddig is túlléptük az anyagi határainkat, maradt még törleszteni valónk is. Ugyanakkor továbbra is megéljük az élő közösség építését – ezek a legnagyobb terveink – soha nem álltunk le az építkezés mellett sem azzal, hogy az emberekkel, a gyermekekkel, a családokkal, az idősekkel foglalkozzunk, ez teszi ki a mindennapjaink legnagyobb részét, erre akarjuk akár anyagi erőfeszítéseink jelentős részét is fordítani.– Köszönöm a beszélgetést! Hozzászólások Szupercím: A józsefvárosi plébánia a közösségek közössége Sliderban megjelenés: Ki
