Nyolcszáz év egyszerűség és testvériség jegyében Gáspár-Barra Réka magdi 2026. 08. 11., k – 14:24 Jelenidő Hitélet 75 esztendővel ezelőtt, 1951. augusztus 20-án a kommunista rendszer pribékjei 117 ferences szerzetest hurcoltak el az erdélyi rendházakból, előbb a máriaradnai kolostorba, majd onnan a dési, esztelneki és körösbányai kényszerlakhelyre helyezve őket. A szomorú évforduló kapcsán kerestük fel Urbán Erik ferences atyát, az Erdélyi Ferences Rendtartomány vezetőjét, akit az 1989 utáni megújulásról, a rend mai erdélyi helyzetéről és a napokban romániai körúton lévő Szent Ferenc-ereklyéről is kérdeztük. – Beszélgetés URBÁN ERIK ferences atyával, az Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisával – 75 esztendővel ezelőtt, 1951. augusztus 20-án a kommunista rendszer pribékjei 117 ferences szerzetest hurcoltak el az erdélyi rendházakból, előbb a máriaradnai kolostorba, majd onnan a dési, esztelneki és körösbányai kényszerlakhelyre helyezve őket. A szomorú évforduló kapcsán kerestük fel Urbán Erik ferences atyát, az Erdélyi Ferences Rendtartomány vezetőjét, akit az 1989 utáni megújulásról, a rend mai erdélyi helyzetéről és a napokban romániai körúton lévő Szent Ferenc-ereklyéről is kérdeztük.– Az 1951-es elhurcolás megpecsételte a rendtartomány életét, hiszen ezzel együtt be is tiltották a rend működését. Kezdetben Máriaradnára vitték a testvéreket, majd Dést, Esztelneket és Körösbányát jelölték kényszerlakhelyül. Az állam nem határozta meg, hogy személy szerint kinek hova kell mennie, így a provincia vezetősége, a teológiai tanárok és a növendékek Désre húzódtak, és Márton Áron püspök úr titokban még papot is szentelt itt, miután a növendékek befejezték teológiai tanulmányaikat. Utánpótlás hiányában a rendtagoknak a száma folyamatosan csökkent, és 1990-ben, amikor újraindult a rendtartomány itt Erdélyben, akkor nagyrészt idős vagy idősödő testvérekből állt a ferences közösség, pontosabban 41 rendtagból. A hirtelen fölszabadulás után nagyon sok növendék jelentkezett az erdélyi rendtartományba, egy részük végig is vitte a képzést, és eljutottak az örökfogadalomig, a papszentelésig. Látszott az, hogy a rendtartomány élni akar, és folyamatosan erősödik. Mára a rendtartományunknak 30 tagja van, és jelenleg 6 kolostorban élünk, ebből 5 az erdélyi főegyházmegye területén van (Kolozsvár, Dés, Székelyudvarhely, Csíksomlyó és Szárhegy), illetve egy kolostorunk van a szatmári egyházmegye területén, Kaplonyban. A rendtartomány múltja a 13. századig nyúlik vissza, a Magyar Királyság területén létező nyolc őrség egyike volt. A kezdeti lendület számos kolostor alapítását eredményezte. A reformáció viharos évei következtében majdnem megszűnik az erdélyi ferences jelenlét, csak Csíksomlyón néhány laikus testvér és szerzetes pap őrállása eredményeképpen lesz a ferencesek közel nyolcszáz éves működése folyamatos Erdélyben. A rekatolizáció folyamatának elindulásával a korábban elhagyott kolostorok lassan benépesülnek, sőt újabb templomok, kolostorok épülnek a jövő pasztorációja érdekében. 1729. június 12-én a milánói nagykáptalan határozata – mivel a feltételeknek megfelel: azaz van minimum tizenkét helyen jelenlét, melyből hatnak kolostori jellege van – az erdélyi ferences őrséget (1640) provinciai rangra emelte, P. Csató Eleket nevezve ki első tartományfőnökének. Ezt követően virágzó korszakként tekinthetünk az 1750–1850 közötti időszakra, amelyet nagyszámú hivatás és kolostorok (újra) alapítása fémjelez. A korszak liberális eszméi azonban a rendtartomány kolostorait is elérték, sőt, egyre inkább éreztetni kezdték pusztító hatásukat. Válaszul egy következetes belső rendi reform ment végbe, p. Csiszér Elek, p. László Polikárp és p. Dávid Antal ferences atyák elkötelezett és kitartó hozzáállásának köszönhetően. A 20. századra megújuló Stefanita Rendtartomány mondhatni, a második virágkorát kezdi élni: plébániák vezetése, templomok fenntartása, iskolákban való tanítás tölti ki a testvérek mindennapjait. Emellett, más jellegzetes ferences pasztoráció is fémjelzi az itteni testvérek becsületét, az egyház és társadalom iránti hűséges odaadását, elsősorban a népmissziók, valamint a nyomdai szolgálat terén, amelyekben pótolhatatlan az erdélyi jelenlétük. A politikai változások – világháborúk, Trianon, első-, illetve második bécsi döntések – által bekövetkező határváltozások, és azok hozadéka a ferencesek addig berendezett, jól működő mindennapjait sem kímélték. A külső körülményekből adódó nehézségek a Román Kommunista Párt 1946-os hatalomra jutásával egyre fokozódtak, a kolostorok fokozatos kisajátításával, az intézmények államosításával, valamint a rendtagok – koholt vádak alapján történő – elítélésével szembeni fellépés nem sok eredménnyel járt. A rendtartomány védőszentjének ünnepi éjszakáján, 1951-ben előbb Máriaradnára gyűjtötték össze a rendi tagokat, majd az ottani kilenc hónapos tábor után a hatóságok három kolostort jelöltek meg a ferencesek kényszerlakhelyéül. A diktatórikus államapparátus bukását követően a rendtartomány is elkezdte magát ujjászervezni. A még életben lévő tagok közösségbe való visszahívása, valamint az új tagok felvétele reményt adott a jövőre nézve. A személyi újraszervezés mellett a kisajátított ingó- és ingatlan tulajdon visszaigénylése, a meglévők felújítása, közösségi célra való hasznosítása jelentett, és jelent kihívást mind a mai napig. Lényeges hangsúlyozni, hogy az 1949-es államosításig 26 helyszínen voltak jelen Erdélyben az obszerváns ferencesek, majd az 1995-ös rendtartományi adattár szerint 17 helyszínen voltak, azt követően pedig 2 másik kolostor került vissza ferences szolgálat körébe. Az évek során a közösségi tagok száma miatt több kolostor és templom szolgálata átkerült az egyházmegye használatába. – Hunyad megyében több nagy múltú rendházzal bírnak a ferencesek, említhetjük akár a még 13. századi gyökerekre visszatekintő Szászvárost, vagy a Hunyadi János támogatásával megépült vajdahunyadi rendházat. Mindkettőt elsodorta a történelem, de helyükön ma is kolostor áll, akárcsak Déván és Körösbányán, ahol a 18. században telepedtek meg a ferencesek. Lassan mégis kivonult innen a rend. Miért?– Igyekeztünk az elmúlt 30 évben a ferences helyeket úgy betölteni, hogy ott közösséget hoztunk létre, azonban mivel a rendtartomány létszáma csökkenőben van, vagy stagnál, az évek során voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, de pillanatnyilag nincs meg az a szükséges utánpótlás, amely biztosítaná az ősi ferences helyeken való tartózkodásunkat, mint közösség. És a generális atya a konstitúcióra és jellegzetes életformánkra hivatkozva kéri, hogy közösségben éljünk, hiszen a ferences életforma feltételezi a közösségben való életet. Ezért kérte a generális atya, hogy legalább négyfős közösségeket hozzunk létre Erdélyben, hiszen a ferences helyeknek az ellátása, és a testvéreknek a szétszórása az Egyházmegye területén nem fogja erősíteni a ferences lelkiség helyes megélését. Kérte, hogy közösségeket hozzunk létre, ezért, bármennyire is fájt, meg kellett hoznunk olyan döntéseket, hogy néhány régi, ősi ferences helyet átadunk az egyházmegyének, legalábbis a lelkipásztori szolgálat ellátását. E kolostorok nagyrészt megmaradnak a rendtartománynak a tulajdonában, a használatát adjuk át a Főegyházmegyének, hiszen a lelkipásztori ellátást biztosítani kell a hívek számára. Reméljük, hogy a létszámunk növekedni fog, mert mindig van rá remény, s akkor vissza fogunk tudni térni ezekre a helyekre. – Jelenleg vannak-e jelöltek, és hol zajlik a képzésük?– A rendtartományunkban a képzési ház a kolozsvári rendház, itt működik a jelöltség, tehát azok, akik a szerzetesi életformára és azon belül a ferences életformára éreznek elhívatást, azok a jelölt időt, ami egy évtől két évig terjedő időszak, részben ebben a rendházban töltik, majd a jelöltség végén következik a noviciátus, az újonclét. A két magyar nyelvű rendtartománynak, a Magyarországi Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománynak és az Erdélyi Rendtartománynak közös újoncháza van a szécsényi kolostorban. Ez az az év, amikor a jelöltek különösképpen is a szerzetesi és a ferences életformára készülnek, majd a noviciátusi év leteltével leteszik az első fogadalmukat egy évre, amelyet legalább háromszor még meg kell újítaniuk, amikor is kérhetik az örökfogadalmat. Akik teológiai képzést kezdenek, a noviciátus végén megkezdik a teológiai tanulmányaikat, ezt pedig Budapesten, a Pasaréti Növendékházban, illetve a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végzik. – Erdélyből jelenleg hány jelölt van?– Jelenleg egy teológus hallgatónk és két novíciusunk van, akik hamarosan fogadalmat tesznek, illetve van öt jelöltünk, akik ősszel fogják megkezdeni a jelöltséget. – Az utóbbi napokban első ízben érkezett romániai körútra Szent Ferenc ereklyéje. Merre vezet az útja?– Bizonyára többen hallották már, hogy az utóbbi három évben a ferences nagycsalád centenáriumokat ünnepel. Olyan jeles események évfordulóit, amelyek 800 évvel ezelőtt történtek, és Szent-Ferenc atyánk életének végéhez kötődnek. Például a Regulának a jóváhagyása, vagy a greccsói karácsonynak a megünneplése, illetve Szent Ferenc atyánknak a stigmatizációja az Alverna-hegyén. Tavaly emlékeztünk arra, hogy Assisi Szent-Ferenc befejezte a Naphimnusz énekét, és idén Szent Ferenc atyánk tranzitusára, égbe költözésére emlékezünk. E jeles évforduló alkalmából szerveztek a Minorita Ferences testvérek egy zarándoklatot Szent Ferenc-ereklyével Romániában, amely érinti Erdélyt is. Itt Kolozsváron is a görögkatolikus székesegyházban fogadták az ereklyét, amely egy mellszoborban van elhelyezve, a hívek pedig tiszteletüket tehették az ereklye előtt. Ilyen körút valóban első ízben szerveződik, azonban el kell mondanunk azt is, hogy az erdélyi kolostoroknak, valószínű, hogy több ferences kolostornak, például a moldvai részen is, van Szent Ferenc ereklyéje, amelyet vagy régebben vagy idén kértünk a centenáriumra hivatkozva. Idei kérésünket is jóváhagyták, úgyhogy három ereklyét kaptunk a kolozsvári, a székelyudvarhelyi ferences templom, illetve a csíksomlyói kegyhely számára. Székelyudvarhelyen már nyilvánosan el is helyezték a Szent Ferenc-oltárban az ereklyét. A tanúsító levél pedig leírja többek között, hogy a hiteles ereklye a szent test részéből származik, és ezt pecséttel hitelesítették. Itt Kolozsváron, de más rendházakban is Szent Ferenc atyánk ünnepén, október harmadikán és negyedikén ki szoktuk tenni nyilvános tiszteletre az ereklyét. Most a centenáriumi évben több eseményre hívtak bennünket, hogy beszéljünk a ferences lelkiségről, ismertessük Szent Ferenc atyánk életét, és külön kérték, hogy a Szent Ferenc-ereklyét is vigyük el ezen alkalmakra. Szent Ferencet Assisiben temették el, de több város is szerette volna magáénak tudni a szentet. Először a Szent György-templomban helyezték nyugalomra, majd később földi maradványait átvitték a tiszteletére épített bazilikába, a mai Szent Ferenc pápai bazilikába. A ferences testvérek azonban úgy elrejtették a sírt, hogy hosszú évszázadokon keresztül csak sejteni lehetett a pontos helyét a korabeli leírások alapján. Végül ásatások kezdődtek, amelyeket nagy titokban végeztek: éjszaka dolgoztak, majd nappal visszahelyeztek mindent, hogy a munkálatok ne legyenek láthatók a zarándokok számára. Így találták meg végül a kőszarkofágot, amely Szent Ferenc földi maradványait őrizte. A szentek ereklyéinek tisztelete mindig arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a testben megélt életet is megszentelte. Szent Pál mondja: „Testetek a Szentlélek temploma”. Amikor egy szent ereklyéjét tiszteljük, nem a csontokat imádjuk. Az ereklyék kiállítása Szent Ferenc lelkiségére irányítja a figyelmet. Olyan ez, mint amikor egy szerettünk fényképét nézzük: a kép segít kapcsolatba lépni azzal, akit szeretünk.– Hogyan foglalható össze, milyen üzenetet hordoz a 21. század számára a ferences lelkiség? – Ha megnézzük a regulánknak a bevezető sorait, akkor mindjárt adja, hogy mi a ferences lelkiségnek a lényege. Azt írja Szent Ferenc atyánk, hogy a kisebb testvérek éljenek a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliuma szerint. Ez így szép, de hogyha le akarjuk bontani, akkor nekem egy kép jut eszembe. A noviciátusban, amikor Szent Ferenc atyánk műveit tanultuk, annak a magyarázatát, az oktató testvér két sarkpontot emelt ki, a minoritást és a fraternitást. A minoritás kevésbé fordítható le jól magyarra, de ebből ered a nevünk is, hiszen a hivatalos nevünk nem a ferencesek, hanem a kisebb testvérek rendje. Tehát ez a kicsinnyé levés, ami a szolgálatban kell, hogy megmutatkozzék, Isten és a felebarát szolgálatában, akár befele, a közösségem felé, akár kifelé, azon személyek felé, akik felkeresnek bennünket. A másik pedig a fraternitás, vagyis a közösségi életforma. Az evangéliumot jól megélni közösségben lehet, amikor nem csak segítjük, hanem csiszoljuk is egymást, és így csiszolódunk össze lelki családdá. Azt mondja Szent Ferenc atyánk, hogy nagyon szeressük egymást, hiszen ugyanazon atyának a gyermekei vagyunk. De hogyha tovább gondoljuk a ferences lelkiséget, akkor talán a mai ember számára az egyszerűbb életvitelnek az üzenete. Én úgy is fogalmaznék, hogy egy leegyszerűsített életvitelt megélni. És erre a puritánabb életformára van bennünk egy vágy, szeretjük lecsupaszítani a környezetünket, és Szent Ferenc erre is buzdít bennünket, hogy a szükségeseket használjuk, mint eszközt, amit a Jóisten azért adott, hogy a hivatásunkat, küldetésünket, kinek-kinek mit szánt személy szerint, azt jól tudjuk megélni, és valóban gyümölcsöző is legyen, de a lényegesre törekedjünk, és mindenekelőtt tartsuk szem előtt a maradandónak a művelését, annak az őrzését. Szent Ferenc lelkiségében nagyon fontos a gyakorlatiasság is. A mai ember gyakran érzi magát elfáradtnak, szétszórtnak vagy irányvesztettnek. Szent Ferenc lelkisége emlékeztet arra, hogy az igazi megújulás nem kívülről, hanem a szív csendjéből indul el. A csend, az imádság és az egyszerűség ma is segíthet abban, hogy újra megtaláljuk életünk valódi középpontját. Amikor az ember felismeri életében Isten útmutatását, meghívását vagy egy konkrét küldetést, akkor nem érdemes túl sokáig mérlegelni, hogyan és merre tovább,hanem el kell kezdeni megvalósítani azt. Szent Ferenc élete végén ezt mondta testvéreinek: „Testvérek, kezdjünk már szolgálni a mi Urunknak és Istenünknek, mert eddig édeskevés, jóformán semmi haladást nem tettünk.” (CÉ1 102). Ebben a mondatban benne van egész lelkületének dinamizmusa: a keresés, a tenni akarás és az állandó megújulás vágya. Fontos az imádságban való elmélyedés, de ebből fakad a küldetés is: hogy mindannyian, saját életállapotunk és hivatásunk szerint, a mindennapi életünkben – ott, ahol élünk és dolgozunk – megéljük, és továbbadjuk az evangélium üzenetét.– Annak reményében, hogy sokan fogják ezt a lelkiséget követni, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. – Köszönöm szépen a lehetőséget.(Fotó: 3szek.ro) Hozzászólások Szupercím: 75 éve hurcolták el az erdélyi ferenceseket Sliderban megjelenés: Be Slider képe:
