Mert betelt a pohár Gáspár-Barra Réka magdi 2024. 11. 22., p – 16:53 Hunyad Jelenidő Markó Attila, az RMDSZ szórvány-képviselőjelöltje a Déván megszervezett 14. szórványkonferencia alkalmával nem csupán a tanácskozásokon vett részt, de három napot töltött a megyében, felkeresve a helyi magyar közösségeket. Zsil völgye felé tartó útján beszélgettünk a Hunyad megyében szerzett tapasztalatokról, a szórványképviselői jelöltségről, feladatokról és nem utolsósorban saját igazságügyi meghurcoltatásáról, aminek keserű tapasztalatait új mandátuma idején orvosolná. Markó Attila, az RMDSZ szórvány-képviselőjelöltje a Déván megszervezett 14. szórványkonferencia alkalmával nem csupán a tanácskozásokon vett részt, de három napot töltött a megyében, felkeresve a helyi magyar közösségeket. Zsil völgye felé tartó útján beszélgettünk a Hunyad megyében szerzett tapasztalatokról, a szórványképviselői jelöltségről, feladatokról és nem utolsósorban saját igazságügyi meghurcoltatásáról, aminek keserű tapasztalatait új mandátuma idején orvosolná.– Nem először járok most Hunyad megyében, a Winkler Gyulával való nagyon régi harcostársi, bajtársi kapcsolatom révén voltam még itt. Nyilván nem ismerem a megye minden zegzugát, ebben a helyeik jeleskednek, viszont azt megtapasztaltam, hogy van egy számaránytól független jó közösségi erő. Ez abból is adódik, hogy vezetőiben jó csapata van az RMDSZ-nek, másrészt több szinten is jó a közösség. Egyrészt a civilszféra szintjén, ahol erős közösség-szervezési munka folyik, nagyon jó turisztikai irány is elindult a megyében, illetve az egyházak hozzáállása is példaértékű, papjaink nemcsak liturgikus vezetők, hanem aktív közösségi szervezők, vezetők és van egyfajta jó értelemben vett átfedés és együttműködés a közösségszervezés terén. Meglátogattam Csernakeresztúrt, szombaton részt vettem a szórványnapi esemény teljes programján, ahol átbeszéltük közös dolgainkat. A sajátos Hunyad megyei problémák talán a Zsil-völgyi látogatás után fognak egészen tisztán megfogalmazódni. De alapvetően azt tudom, hogy itt elsődleges a nagyon elszigetelt és elszórványosodott közösségek fennmaradásának kérdése, illetve a bányavidékre jellemző sajátos problémák, amelyek nem is kizárólag a magyar közösség, de valamennyi bányászatban érintett, itt élő család problémája, a munkanélküliség, a nyugdíjak kérdése. De azt is láttam, hogy Lupényban, Vulkánban, Petrozsényben, Petrillán erős csapataink vannak.– Az RMDSZ biztosította szórványképviselői mandátum, illetve az erre való jelöltség elnyeréséért idén heten szálltak versenybe. Köztük Hunyad megyei jelölt is. Ön korábban, 2012-től Kovászna megyei képviselőként volt jelen a román parlamentben. Hogyan került képbe idén a szórványbeli jelöltség?–Az akkori mandátumomat nem sikerült 2016-ig végigvinni, mert 2014-ben kényszerűségből el kellett hagynunk az országot. De a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy én nem a háromszékiek köréből kerültem 2012-ben a parlamenti jelöltlistára, hanem a Mikó kollégium híres pere miatt a háromszéki szervezet felajánlotta nekem brassóiként, hogy a Mikó kollégium ügyében betöltött szerepem okán vállaljak jelöltséget a Kovászna megyei listán. Úgyhogy mindamellett, hogy nekem valóban vannak háromszéki gyökereim, én Brassóban születtem, itt nőttem fel, és ebből adódóan nem idegen tőlem a szórványlét. Ugyanakkor, amikor tavaly tavasszal hazakerültünk, akkor én az RMDSZ irányába azt fogalmaztam meg, hogy mivel ennyi idő telt el, nem én tudom megmondani a legtisztábban, leghelyesebben, hogy milyen szerepet tudnék betölteni a szövetség életében, hanem maga a szövetség. És így alakult ki az az irányvonal, hogy a szórványtevékenységet ismerő személyként a szórvány-jelölti tisztséget pályázzam meg. A hét jelölt megmérettetésének számomra a legfontosabb üzenete az, hogy hál’Istennek a szórványban nagyon sok értékes ember van, akinek a munkája ugyanolyan mértékben jelentős, mint bárki másé. Ezért is érzem úgy, hogy a jelöltek nekem csapattársaim, barátaim, és úgy fogunk a jövőben együttműködni, hogy az minden szórványközösség számára hasznos legyen.– A hétvégi szórványkonferencia jó alkalom volt a csapattársakkal való találkozásra, egyeztetésre. Milyen konkrét szórványbeli problémák kristályosodtak ki, melyek megoldását képviselőként majd fel szeretné vállalni? – Nyilván nem a szórványnapi konferencián találkoztam először a csapattársakkal. 1990 óta, az RMDSZ megalapításától a Brassó megyei szervezetben tevékenykedem. Az utóbbi hetekben pedig sorra látogattam a szórványmegyéket. Voltam Fehér megyében, Maros megyének a szórványosabb részein, Beszterce-Naszód és Brassó megyében, illetve most Hunyad megyében. Mindazok a kérdéskörök, amik itt a konferencián is felvetődtek az emberekkel való beszélgetésekből kristályosodnak ki. Nyilván hogy szórványvidéken a legélesebb és legjelentősebb kérdés a magyar tannyelvű oktatás kérdése, aminek legfontosabb feltétele a gyermeklétszám biztosítása. Ha van magyar gyermek, akkor van esélyünk magyar iskolát működtetni és fenntartani. A célunk az, hogy ne csupán egy-egy kritikus helyzetben lévő iskola fenntartását biztosítsuk, hanem országos szinten az oktatás és a családok támogatása irányába mozdítsuk el az állam tevékenységét. Amikor mi, mint RMDSZ, azt mondjuk, hogy a demográfiai probléma a legsúlyosabb probléma, akkor nyilván ez a szórványban hangsúlyosan jelen van. És ennek nem pusztán az a megoldása, hogy a magyar embereket itthon tartsuk, hanem ehhez sokkal tágabb értelembe vett rendszert kell biztosítani. Ahhoz, hogy a magyar fiatal itthon maradjon, megfelelő munkalehetőséget kell teremteni, illetve olyan egészségügyi, szociális hálót, amelyben ő biztonságban érzi magát, mer családot alapítani, gyermeket vállalni. Ehhez elsősorban a gazdaságot kell talpra állítani, hatékonnyá tenni a szociális hálót, emberközpontúvá a közegészségügyet, és olyan családpolitikát kidolgozni és gyakorlatba ültetni, amely érezhetően támogatja az itthon maradást és a gyerekvállalást. Ha vannak gyerekek, megmaradnak, fejlődnek az iskolák. Tehát itt nem apró darabokban történő változásokról van szó, hanem egy egységes társadalmi reformról, ami segít abban, hogy a fiatalok a szülőföldjükön meg tudjanak maradni, családot tudjanak alapítani a szórványban és egész Erdélyben. Az első lépés tehát, hogy a demográfiai visszaesést megfordítsuk. – Említette a Mikó kollégium ügyét, aminek okán 2014-ben képviselői mandátuma megszakítására és Magyarországra való költözésre kényszerült. Az ügy kapcsán egészen közelről ismerhette meg a romániai igazságszolgáltatás nem túl fényes arcát. Pontosan mi történt akkor, és a sokéves meghurcoltatás tanulságaival a tarisznyájában mit szeretne majd képviselőként törvényhozás szintjén változtatni a hazai igazságszolgáltatásban?– Erről regényt lehetne írni. Én 2007-től hadakozom a román állammal, mind a mai napig. Ennek egy része bírósági perben zajlott, mert a Mikó-perben* felfüggesztett három év börtönbüntetést kaptunk jogerősen 2014-ben. Amit aztán rögtön követett a számtalan kárpótlási eljárás ellenem. Én mindegyikben ártatlan voltam és vagyok. Amikor a Mikó-per zajlott, akkor egy roppant nyomás alatt álló igazságszolgáltatás volt Romániában. Az a nyomás 2018-ban, a SRI, a DNA és a Legfelsőbb Bíróság között kötött titkos protokollumok nyilvánosságra kerülése pillanatától enyhült. Abban az időben a titkosszolgálat közvetlen befolyással bírt az igazságszolgáltatásra. A bíróknak meg tudták mondani, hogyan döntsenek, mikor kit vigyenek el, mivel vádolják, hogyan ítéljenek. Mély szekuritátés hangulat volt, aminek a hátterét felfedték 2018-ban, és onnantól kezdve ez a nyomás enyhült, ennek köszönhető az is, hogy az én pereimben a bíróság már nem a parancsok alapján, hanem a jog szerint tudott dönteni. Ezért jöttek a felmentések. És érdekes, hogy ha erre a protokollumra korábban fény derül, akkor 2008-ban a Mikó-pert is megnyerjük. De ez már a múlté. Ebben a hadakozásban persze megvannak a magam kis sérelmei, amelyek amúgy általános érvényűek. Hogy például ha valakit jogerősen elítélnek büntető perben, és közben vagyonzárat rendelnek el lakásra, autóra, akkor ha az ügyész egy tollvonással zárolni tudja ezt a vagyont, miért ne lehetne utána ugyanúgy automatikusan egy felmentéssel a vagyonzárat is töröltetni. Ez logikus megoldás lenne. Ezzel szemben nekem felmentésem után újabb bírósági tárgyalást kellett indítanom, amelyben kérnem kellett annak a megállapítását, hogy a vagyonzár megszűnt. És enélkül nem mehetek még a telekkönyvi hivatalhoz sem, hogy töröljék a korábbi bejegyzést. Tehát amíg egyik oldalt a zárolás egy tollvonással történik, annak a feloldása egy hosszadalmas bírósági meg adminisztrációs úttal jár. Nem beszélve arról, hogy például az adóhatóság végre akarja hajtani rajtam olyan perek költségeit, amelyek később felmentéssel zárultak, tehát menetsültem a perköltség kifizetésétől. De az adóhatóság érdekes módon csak az első döntésről szerzett tudomást, ami számomra kedvezőtlen volt, és kirótta a fizetendő perköltséget. A felmentésemről szóló döntés valahogy nem jut el a hatósághoz, és emiatt nem vonja vissza a perköltség kifizetését, hanem nekem kell előkotorászni a pereim papírjait, és bizonyítani az ANAF-nak, hogy felmentődtem az ügyben. Tehát olyan anomáliák vannak, amelyeknek egy része tényleg törvénymódosítással megoldható. Alapvetően, ha egy információ létezik az állam rendszerében, akkor ne az ügyfélnek kelljen egyik hivataltól a másikhoz vinni a bizonylatokat, ne sétáltassuk az embereket fölöslegesen, egyik hatóságtól a másikig, hanem az állam kérje ki az iratokat saját rendszeréből és bizonyosodjon meg a tényekről, mielőtt bárkit felszólít bármilyen cselekményre. Ez csak az én saját példám, de ebből millió van a vállalkozói szférában, a gazdatársadalom támogatási rendszerében, ahol a papírmunkák és anomáliák teljesen elveszik az ember kedvét attól, hogy vállalkozzon, gazdálkodjon, ügyet intézzen. Ezt kellene megszüntetni, hogy az ember bízni tudjon abban, hogy az állam valóban segíteni kívánja az ő előrehaladását, nem pedig akadályozni. – Mind az ügyintézésben, mind az igazságszolgáltatásban ezek a problémák nem egy-két-tíz éves múlttal bírnak, hanem évtizedek óta egyre mélyülnek. Van-e reális esély arra, hogy valóban alapjaiban változzon a rendszer? Az RMDSZ-nek jelszava a Józan ész politikája, de van-e reális esély erre?– Ezek a problémák valóban évtizedek óta gyűlnek, és jogos a kérdés, hogy eddig miért nem oldódtak meg. Egyszerűen most tart ott a társadalom, hogy elege lett. Évtizedek teltek el úgy, hogy az állam egyre több terhet rótt az állampolgár vállára. Most telt be a pohár. És azért látom az alapos reformok reális esélyét, mert az elégedetlenség foka olyan szintre hágott, hogy az emberek elvárják, hogy ezen változtassunk. És ha mi ki tudjuk mondani az igazat, a valós problémákat, és megoldást is kínálunk ezekre, akkor az emberek is felfigyelnek, és esélyt látnak arra, hogy végre az állam ne packázzon velük, hanem támogatólag lépjen fel. Ezért bízom, hogy sokan mellénk állnak, és sikerül változtatni ezen a helyzeten.*A Székelyföld egyik legrangosabb iskolájaként számon tartott Székely Mikó Kollégium épületeit az 1948-as kommunista államosítás során a református egyháztól vették el. A román állam 2002-ben visszaszolgáltatta az ingatlanokat a református egyháznak. Később azonban, egy feljelentés nyomán a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) büntetőpert indított a visszaszolgáltatási kérelmet elbíráló bizottság tagjai ellen, akiket 2014 novemberében jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, az ingatlanokat pedig újra államosították. Az ügy vádlottjai között szerepelt Markó Attila, akit 2014-ben jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek amiatt, hogy az illetékes restitúciós testület tagjaként hozzájárult a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásához. Miután az RMDSZ politikusa ellen a kártérítési bizottság kollektív felelősségének elve alapján további restitúciós ügyekben is vádat emeltek, Markó Attila bejelentette: Magyarországon keres menedéket, mert nem bízik már a román igazságszolgáltatásban. Az ellene folyó perekben történt felmentése után, idén tavasszal tért haza. Hozzászólások Szupercím: Hunyad megyében járt Markó Attila, az RMDSZ szórvány-képviselőjelöltje Sliderban megjelenés: Ki
