L. Balogh Béni levéltáros-történész előadása a Nemzeti Összetartozás Napján Pataki Zoltán babu 2026. 06. 05., p – 14:58 Temes Jelenidő A temesvári Közéleti Kávéház rendezvénysorozat júniusi vendége L. Balogh Béni budapesti levéltáros-történész, a történelemtudomány doktora volt, aki Erdély a magyar köztudatban Trianon előtt és után címmel tartott előadást. A 2026. június 4-én a Magyar Ház multifunkcionális termében lezajlott teltházas esemény résztvevőit Tamás Péter, Magyarország tb. konzulja köszöntötte, majd Borbély Apor, a Bartók Béla Elméleti Líceum XII. osztályos diákja elszavalta Juhász Gyula Trianon című költeményét. „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.” A temesvári Közéleti Kávéház rendezvénysorozat júniusi vendége L. Balogh Béni budapesti levéltáros-történész, a történelemtudomány doktora volt, aki Erdély a magyar köztudatban Trianon előtt és után címmel tartott előadást. A 2026. június 4-én a Magyar Ház multifunkcionális termében lezajlott teltházas esemény résztvevőit Tamás Péter, Magyarország tb. konzulja köszöntötte, majd Borbély Apor, a Bartók Béla Elméleti Líceum XII. osztályos diákja elszavalta Juhász Gyula Trianon című költeményét.A Nemzeti Összetartozás Napján megtartott Közéleti Kávéház-esemény meghívott előadóját, L. Balogh Bénit dr. Bodó Barna mutatta be a hallgatóságnak: Temesváron született 1961-ben, itt érettségizett, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófia–történelem szakán diplomázott, 1989-ben áttelepült Magyarországra, ahol az ELTE-n levéltárosi végzettséget is szerzett, jelenleg az ELTE TK Kisebbségkutató Intézet munkatársa.L. Balogh Béni Erdély a magyar köztudatban Trianon előtt és után című előadásában irodalmi példákkal illusztrálta, hogy az 1920 előtti magyar köztudatban Erdély úgy szerepelt, mint a magyar nemzet és kultúra évszázados bástyája, őrzője. Megtudtuk, műveikben hogyan látták és láttatta az erdélyi magyarokat Kisfaludy Sándor, Csokonay Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Rákosi Viktor és végül Ady Endre, aki elsőként publikálta Erdély esetleges elvesztésével kapcsolatos gondolatait 1912-ben. Az első világháború végén, 1919-ben elkezdődött a Párizsi békekonferencia, amelyre a vesztes országok közé tartozó Magyarországot meg sem hívták. 1919 májusában a győztes nagyhatalmak meghúzták a végleges román–magyar határt, amit azután 1920. június 4-én szentesítettek a Trianon-palotában – mondta L. Balogh Béni. A végeredményt ismerjük: Románia 103 ezer négyzetkilométert kapott Magyarország területéből (a mai Magyarország 93 ezer négyzetkilométer – szerk. megj.), ezen belül megkapta Erdélyt, Partiumot, Máramarost és a Bánság nagyobbik részét. Ezen a területen 5 250 000 ember élt, akiknek 32%-a, mintegy 1,6 millió magyar nemzetiségű volt, mellettük voltak a többi kisebbségek (svábok, szászok, zsidók és más nemzetiségűek). 1920. június 4-ét gyásznapnak nyilvánították Magyarországon, megkondultak a harangok, és vonatok is megálltak 5 percre. Az ezt követő napokban, hónapokban, években szinte mindenki a békeszerződés gyors revíziójában hitt, vagyis azt, hogy egész Erdélyt visszakapja Magyarország – mondta L. Balogh Bénia, aki szerint a területi kérdésekben sokkal reálisabb opció lett volna egy kompromisszumos megoldás: a történelmi Magyarország visszaszerzése helyett csak a többségben magyarlakta területeket kellett volna visszakövetelni. A magyarországi társadalom eközben alig ismerte az utódállamokban élő magyarság sorsát, és az nem is nagyon érdekelte. A kisebbségi sorba taszított, elszórványosodó magyarság drámai helyzetéről írt döbbenetes verset Jékely Zoltán (Áprily Lajos fia) A marosszentimrei templom címmel. Ezután jött a második világháború, a második bécsi döntés, amelynek értelmében Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, ugyanakkor a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként élték meg a helyzetet. L. Balogh Béni szerint a dél-erdélyi magyarság ebben a négyéves időszakban drámai módon megfogyatkozott, miközben az észak-erdélyi magyarság helyzete felfelé ívelt. A második világháború elvesztése után jött az újabb párizsi békeszerződés, amely visszaállította a trianoni határokat, majd jöttek a kommunista diktatúrák, amelyek a nemzetek asszimilálódását hirdették, és a határokon túli magyarság helyzete, egyáltalán létezése tabu téma lett Magyarországon. Ez az áldatlan helyzet 1977-ig tartott, amikor ismét egy költő és prózaíró, Illyés Gyula emelte fel a szavát a kisebbségi sorban élő magyarság érdekében, aki a Magyar Nemzetben publikálta Válasz Herdernek és Adynak című kétrészes írását, mondta befejezésül L. Balogh Béni. Ezt követően dr. Bodó Barna és Tamás Péter moderálásával izgalmas beszélgetés bontakozott ki, amelybe a hallgatóság is bekapcsolódott. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
