Különös keresztelővel zárták az évadot Gáspár-Barra Réka babu 2023. 06. 27., k – 18:26 Hunyad Kultúra Sikeres bemutatóval zárta az évadot a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. A falubeli csűrszínházban telt ház előtt adták elő a bukovinai székely mesére épülő táncjátékot, de mezőségi táncok, tréfás mese, népdalok és játékfűzés is helyet kapott a színpadon. A gálaműsor egyben Mészáros-Szabó Annamária táncoktató Petőfi Sándor-ösztöndíjának lezárását is jelentette. Az ösztöndíjas időszak kiértékelésén túl, a hogyan továbbról is kérdeztük a Kelet-Magyarországról érkezett táncoktatót.– E táncjáték színpadra állítása tulajdonképpen tavaly Bonyhádon indult, ahol a nyári néptáncfesztiválon Sebestyén István népdalénekes, mesemondó megajándékozott a Hálaadás című kötetével, melyben gyermekkori visszaemlékezéseit adta közre. Olvasgatni is kezdtem, s egy este a Különös keresztelő című íráshoz jutottam, amely úgy megfogott, hogy egész éjjel azon rágódtam, hogyan lehetne ezt a történetet táncos feldolgozásban színpadra vinni. Reggelre nagyjából összeállt bennem az előadás fonala. Megbeszéltem a gyermekekkel, kiválasztottam a zenét, megvágtuk, és felkértem a kolozsvári Magyar Állami Opera színészét, Gergely Eleket, olvasson fel nekünk néhány szövegrészt, amely végigvezeti a nézőket a történeten, melyet a gyermekek a színpadon táncban is megjelenítenek. – Mitől különös ez a keresztelő?– Arról szól a történet, hogy húsvét után bemennek a kocsmába a komák egyet koccintani. És van két jó barát, akik az évek során nem komásodtak, és úgy gondolják, hogy most már nem is tudnak, hiszen kifutottak az időből, gyermekük sem lehet már. Ám az egyik jó barát addig piszkálja a másikat, hogy lám mindenki koma a faluban, csak pont ők nem, míg kitalálják a módját, ahogyan maguk is megkomásodhatnak. Készítenek törökbúzából egy bubát, szépen bepólyálják, s nagy keresztelőt rendeznek neki. Sütnek, főznek a háznál, megvan a lakoma, s utána táncos mulatságot rendeznek. – A Különös keresztelőt nagyobbacska diákok mutatták be, de az évadzáró előadáson nem csak ők léptek színpadra...– Gondoltam, hogy így évadzárásként mutassuk meg, hogy mit dolgoztunk egész esztendőben. Úgyhogy néhány diák népdalt meg bukovinai népmesét is előadott. És fellépett az aprócska tánccsoportunk, amelyben óvodás, kisiskolás gyermekek vannak, vagy még annál is apróbbak. Úgy gondoltam, ideje nekik is bukovinai anyagot tanítani, hiszen ez vezet vissza a gyökerekhez. Úgyhogy gyermekjátékokkal kezdtünk, meg bukovinai dalocskákkal. Megtanultunk egy polgári hétfélést és a gólyát, melyet Csernakeresztúron minden lakodalomban eljártak. Szeptemberben egy kezdő felnőtt csoportunk is alakult. Ők kezdetben a széki táncokkal ismerkedtek, ugye annak idején a táncházmozgalom is ezzel indult, aztán áttértünk a mezőségi, magyarpalatkai anyagra. Aki épp nem volt munkában és időt tudott szakítani, az eljött és fellépett az évzáró gálán. – Ez a gála a te életedben is egy időszak lezárását jelenti. A Petőfi Sándor program ösztöndíjasaként tevékenykedtél két évet Csernakeresztúron. Hogy látod, sikerült-e megmozgatni az itteni közösséget?– Valóban, június 15-én zárult az utóbbi kilenc hónapos programszakasz, melyet Petőfi-ösztöndíjasként a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesületnél töltöttem. Igyekeztem olyan programokat szervezni, amelyek nem csupán a tánccsoportot érintik, hanem megmozgatják az egész falut. Volt ugye a biciklis falukerülés, amellyel egy kis mosolyt csaltunk a falubeliek arcára, a buszhoz igyekvőknek, a ház elé kiülő néniknek is felragyogott az arcuk a népviseletben kerékpározó gyermekek, fiatalok láttán. Sőt Szabó Juliska néni, az egyesület vezetője is velünk kerékpározott. A Versel a falu program is nagyon jóra sikeredett. Sokan elolvasták a faluszerte kitűzött verseket. És persze közben igyekeztem szakmailag is tartalmas munkát végezni – új táncanyagokat tanítani, szinten tartani a már ismert anyagot. Emellett rendeztünk szüreti bált, őszi folklórfesztivált, megemlékeztünk a nagyobb ünnepeinkről, jeles napokról: a magyar kultúra napjáról, a magyar szórvány napjáról, a madéfalvi veszedelem évfordulójáról. A picikkel is minden jeles naphoz kötődően kézműves foglalkozásokat szerveztünk – Márton napján, anyák napján, nőnapon stb. Úgy gondolom, ami bennem volt, azt megmutattam, igyekeztem a helyi közösségben gyümölcsöztetni. A program lejártával sem engedem el a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület kezét. Folytatom a munkát, csak most már ösztöndíj nélkül. – Ezek szerint maradsz...– Mindenképp maradnék. Persze ehhez szükségem van valami hosszú távú munkára. Ha az ember gyökeret akar verni, akkor föltétlenül kell valami biztos munka. Remélem sikerül olyan helyet találnom, ahol szintén gyerekekkel foglalkozhatok, hiszen otthon, a debreceni főiskolán ezt tanultam, erre van képesítésem és ezt szeretem. De az egyesületet sem fogom elhagyni. Ahogy időm és energiám engedi, foglalkozni fogok a kicsikkel, nagyobbakkal, felnőttekkel. Tulajdonképpen ugyanúgy lesz minden mint eddig, csak a háttér változik, de ezt a gyermekek nem fogják megérezni. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
