„Köszönjük ezt a kincset, amit Martzy Johanna művészete a mai generációnak jelent” Pataki Zoltán babu 2024. 10. 21., h – 18:57 Temes Kultúra Az Új Ezredév Református Központban 2024. október 18-án avatták fel a világhírű hegedűművész, Martzy Johanna emléktábláját, aki száz esztendeje, 1924. október 26-án született Temesváron. Az avató ünnepségen részt vett Ligetiné Beke Ágnes hegedűművész, az emléktábla állítás kezdeményezője, a Martzy Johannát bemutató első magyar nyelvű könyv szerzője, Pusker Júlia hegedűművész (mindketten Budapestről), Martzy Johanna Luxemburgban és Svájcban élő rokonai, közeli ismerősei, valamint a temesvári házigazdák részéről Tamás Péter, Magyarország temesvári tb. konzulja, Ungor Csaba szobrászművész, az emléktábla alkotója, dr. Bodó Barna egyetemi tanár és nt. Gazda István, az esemény szervezői. Az Új Ezredév Református Központban 2024. október 18-án avatták fel a világhírű hegedűművész, Martzy Johanna emléktábláját, aki száz esztendeje, 1924. október 26-án született Temesváron. Az avató ünnepségen részt vett Ligetiné Beke Ágnes hegedűművész, az emléktábla állítás kezdeményezője, a Martzy Johannát bemutató első magyar nyelvű könyv szerzője, Pusker Júlia hegedűművész (mindketten Budapestről), Martzy Johanna Luxemburgban és Svájcban élő rokonai, közeli ismerősei, valamint a temesvári házigazdák részéről Tamás Péter, Magyarország temesvári tb. konzulja, Ungor Csaba szobrászművész, az emléktábla alkotója, dr. Bodó Barna egyetemi tanár és nt. Gazda István, az esemény szervezői.De ki volt valójában Martzy Johanna, városunk méltatlanul elfelejtett nagy szülöttje, akinek eredeti, az 1950-es években kiadott vinil lemezeiért ma hajlandók 1000 dollárt is kifizetni a gyűjtők? Mint Szekernyés János művészettörténész előadásából megtudtuk, a „Martzy Jancsikának” becézett hegedűművész csodagyerek felmenői a Bersuder és a Martzy családból származnak, előbbi Temesvár talán legvagyonosabb családja volt a XX.-dik század elején, utóbbi egy 14 gyermekes szegény tanító családja, akiket egy világ választott el egymástól. A papnövendék Martzy Mihály és az ifjú Bersuder Leopoldine mégis egymásba szerettek, összeházasodtak, és ötödik gyermekük Martzy Johanna. A művelt, zenében jártas édesanya, aki maga is zongorázott, 6 éves korában hegedűt adott a kis „Jancsika kezébe”, zenetanárt is fogadott mellé, majd levelet írt Hubay Jenőnek, a budapesti Zeneakadémia Főigazgatójának, akit arra kért, hogy hallgassa meg a tehetséges kislányt. Hubay fogadta „Martzy Jancsikát”, és amikor meghallotta a játékát, összehívta az akadémia tanárait, hogy hallgassák meg a kis tehetséget, majd egyik asszisztensére bízta a tanítását. Martzy Johanna magántanuló volt Temesváron, naponta 4-5 órát gyakorolt és minden 2-3 hónapban felment a mamájával Budapestre intenzív képzésre. Első temesvári szólóestje 1937-ben volt a 13 éves „Martzy Jancsikának” Temesváron, amikor Erdély Izolda zongoraművésznő kísérte, és a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta. Időközben a Zeneakadémián letette a hegedűművész vizsgát, a zenetanári vizsgát, díjakat nyert és ígéretes tehetségként koncertezni kezdett. „Konokság, kitartás és céltudatosság jellemezte Martzy Johannát, ő hegedűművésznek készült, és ennek mindent alárendelt” – mondta Szekernyés János, aki Martzy Mihályról, Johanna édesapjáról, a bánsági magyarság egyik vezéralakjáról is megemlékezett: ő akkora szolgálatot tett a katolikus egyháznak és a közösségnek, hogy egyedüli civilként a máriaradnai kegytemplom kriptájában van eltemetve. Johanna alig 20 évesen férjhez ment a később németbarátnak bélyegzett dr. Csilléry Béla karmesterhez, akivel 1959-ig élt együtt (ez a háború után politikai alapú elutasítást váltott ki a szovjet blokk országaiban). Martzy Johanna 1947-ben megnyerte a genfi női előadói verseny 2. helyét (az első díjat nem adták ki) és a verseny győzteseként nyugaton fényes előadói karriert futott be, előbb Hollandiában, majd Amerikától Dél-Afrikáig a világ nagy koncerttermeiben. Az 1950-es években számos lemezfelvételt készített, amelyek az utóbbi években divatba jöttek, CD-n is kiadták őket, még azokat a felvételeket is, amelyeknek megjelentetését annak idején megtiltotta, mert nem volt megelégedve velük. Politikai okokból csak 1969-ben jöhetett haza koncertezni Budapestre, majd szülővárosában, Temesváron, Aradon és Lippán is fellépett, ahol hatalmas sikert aratott. Martzy Johannának csak mintegy 15-20 évig tartott sikeres előadóművészi karrierje, amikor világhírűvé vált, de betegeskedése, majd korai, 1979-ben bekövetkezett halála után szülőhazájában méltatlanul elfelejtették. „Köszönet illeti Ligetiné Beke Ágnest, aki a mai zenész generáció figyelmébe ajánlotta ezt a kincset, amit Martzy Johanna művészete jelent” – mondta Farkas Róbert, a budapesti MÁV Szimfonikusok vezető karmestere, aki péntek este a Banatul Szimfónikus zenekart vezényelte, és Pusker Júliával együtt adtak elő két Brahms- és egy Bartók-művet. Az ifjú művésznő, aki maga is olyan ígéretes tehetség, mint egykor Martzy Johanna volt, ízelítőt adott csodálatos hegedűjátékából, ily módon emlékezve meg a világhírű művészről. A Martzy Johanna centenáriumi ünnepségen részt vett Mertzinger Ilona, a hegedűművésznő unokahúga és egyik kiváló tanítványa és jó barátja, Helesfai Andrea hegedűművésznő, akik a művésznővel kapcsolatos személyes élményeiket osztották meg a jelenlevőkkel. Mertzinger Ilona tolmácsolta Sabina Tschudi, Martzy Johanna második házasságából született leányának személyes üzenetét, aki édesanyja emberbarát, bármiféle diszkriminációt elutasító magatartását emelte ki: amikor a zsidókat a második világháború alatt sárga csillag viselésére kötelezték, szolidarításból ő maga is kitűzte a sárga csillagot, majd Dél-Afrikában arra kérte a vele együtt fellépő zenekart, hogy ne a bőrszín szerint, hanem a szólamok szerint üljenek, mert másként nem hajlandó velük próbálni. A centenáriumi megemlékezés fénypontja volt Martzy Johanna emléktáblájának a felavatása: Ungor Csaba szobrászművész alkotását dr. Bodó Barna egyetemi tanár és nt. Gazda István lelkipásztor leplezték le. Az emléktábla-állítást a Barankovics Alapítvány és a Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány támogatták. Gazda István ez alkalommal elmondta: a már meglévő emléktáblákkal együtt (Járosy Dezső és Martzy Johanna zenészek, Makovecz Imre építész és Kálvin János, a nagy reformátor) alakulóban van egy olyan gyűjtemény, amely a nagy elődök Pantheonjává változtatja az Új Ezredév Református Központot. A családias hangulatú centenáriumi megemlékezés ünnepi koccintással ért véget. Hozzászólások Szupercím: Felavatták a száz esztendeje Temesváron született világhírű hegedűművész emléktábláját Sliderban megjelenés: Ki
