Kassai kirándulás – élménydús történelmi séta babu 2023. 06. 22., cs – 17:20 Jelenidő Az idei tanév utolsó hete vakációs hangulatban telt a IX. A és X. A osztályoknak, akik mellett ketten a XI. A-ból is részt vehettünk egy ötnapos felvidéki kiránduláson a Határtalanul Program keretei között.Szombati vitorlabontásunkat kedvező széljárás és kellemes nyári napsütés kísérte. Nem volt ez másként az előttünk álló utazás nagy részében sem – a fejünk felett napról napra fenyegetően gyülekező felvidéki fellegek nem jelentettek többet, mint az eső üres ígéretét. A kassai Szakkay József Szakközépiskola bentlakása vált főhadiszállásunkká, ahonnan az elkövetkezendő napokban megannyi történelmi várost és várat meg is „ostromoltunk”.Vasárnap a Kassától 80 km-re északra elhelyezkedő Bártfa volt első úti célunk, ahol a 15. századi városfal maradványai fölött tornyosuló gótikus Szent Egyed-bazilika árnyékában körbejártuk a történelmi városmagot (és a hazájától igen messze elkalandozó Roland lovagra is ráakadtunk). Miután fejet hajtottunk a hóhér bárdja alatt (szobor), madártávlatból is megcsodálhattuk a települést a bazilika tornyából. Folytatva a Felvidékkel való ismerkedést, Eperjest a helyi látványosságok iránt érdeklődők szűkebb csoportjával jártam be: a reneszánsz és barokk polgárházakból felépülő pompázatos belváros és a Szent Miklós-székesegyház felejthetetlen látványt nyújtottak.Hétfőn Thököly Imre kurucaiként indultunk útnak – először Késmárk várának visszafoglalásáért. A Magas-Tátra lábánál a „fekete úrnő” (Beáta asszony legendája szerint Lasky Albert felesége ura engedélye nélkül nemes barátaival három napra a Magas-Tátrába kirándult, így Albert a vár egyik tornyába záratta, ahol hat éven át raboskodott) által kísértett vár ma számos helytörténeti és egy, a Thököly családnak szentelt kiállításnak ad otthont. Majd egy rövid sakkjátszma és a Juraj Jánošíkkal (szlovák nemzetiségű kuruc betyár, akiről a Késmárkon elhelyezett legendás T-34/85 típusú harckocsit elnevezték) való találkozás után a Jókai és Mikszáth regényeiből ismert Lőcsét kerestük föl. Délután valódi középkori várostromra került sor, ugyanis a szepesi vár meghódítására indultunk. A tatárokéhoz hasonló könnyűlovas – a mi esetünkben gyalogos – rajtaütésünk nem tudta térdre kényszeríteni a IV. Béla király idejében emelt erődítményt, így fáradt seregünk visszavonulót fújt, hogy másnap a legelszántabb kínai turistát is fölülmúlva bejárhassuk Kassa városát.Kedden az óvárosban Törökország egy kis magyar szelete várt minket, a száműzetésben élő fejedelem rodostói háza formájában. Rákóczi Ferenc hamvait az innen pár utcányira magasló Szent Erzsébet-dómban helyezték végső nyugalomra. Felhőtlen jókedvvel fedeztük föl ebéd után a kassai állatkertet. Az álmos vizidisznókkal és a nyugodtan úszkáló pingvinekkel vállalt sorsközösségem jegyében, kívülről figyeltem a hegyoldalon lebobozó utazótársaimat. Este az eperjesi sétához hasonlóan ismét kiszakadtam a lézengő ritterek csoportjából, nyakamba véve az óváros félhomályos sétálóutcáit és kiterjedt parkjait, s közelebbi ismeretséget kötve velük rájöttem, szívesen eltöltenék több időt is itt, ám ez is elég volt, hogy értékelni tudjam a város sajátosan közép-európai és fölöttébb elbűvölő atmoszféráját.A szerdai nap a hazaútról szólt. Utolsó előtti megállónk egy csoportkép erejéig Rozsnyó városa volt. Szlovákiát elhagyva az aggteleki cseppkőbarlang képződményeiben gyönyörködhettünk és Vivaldi Tavaszát is meghallgathattuk a barlangi akusztika révén még fenségesebbé varázsolva.Örömmel vettem részt potyautasként ezen a kiránduláson, hiszen Felvidék az egykori Nagy-Magyarország szerves részét képezte, így a történelmi emlékezetnek köszönhetően és a 20. század indulatainak enyhülésével egy kicsit otthon is éreztem magam. Azt kívánom minden kárpát-medencei embernek, hogy ő is hasonlóan érezze magát, bármerre is jár a Pannon-síkságon!Juhász Zoltán, a Csiky Gergely Főgimnázium 11. A osztályos tanulója Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
