Ízelítő a jövő hétre várható júniusi Szövétnekből

Ízelítő a jövő hétre várható júniusi Szövétnekből babu 2023. 06. 15., cs – 15:23 Arad Kultúra Ha nincs a kapcsolatnak gyökere, a találkozáskor dől el, hogy két ember közt szárba kap-e a beszélgetés. Egymás felé puhatolózva, egymás felé rebbenve, az első pillantással elindul – jó esetben – a kapcsolódás. Hangtalanul. S hogy feltétlenül az kezd-e, akinek kérdeznie kellene, pontosabban fennhangon kezd-e az, aki a kérdező szerepét magára vállalta, akkor derül ki. Az pedig utólag, hogy amikor mindezt lejegyzi, a kérdezz–felelek helyezkedésben marad-e, vagy beleláttat a megízlelt szavak zamatába, és az érzésekről is ír, melyeket benne keltettek, és elmondja például azt, hogy milyen hatással volt rá a 2023. április 6-án kilencvenedik, még mindig alkotó évét betöltő Tóth Mária, összegezni azt, ami nyersen szép és tiszta annak felelősségével, hogy kétesélyes vagy-vaggyá ágazódhat a fogadtatás, elsősorban a beszélgetőtársé. Mert a szembesülés azzal, hogy mit gondolnak rólam, milyen érzést keltek a külvilágban, talán a legviszolyogtatóbb. A másban látom meg önmagam mágiájának borzongatása. Olyan ez a tükröződés, mint egy műbírálat. Csakhogy ezúttal a tárgy maga az alany, az alkotó. Legkevesebb kettős tükörkép: bennem ő(te), benne(d) én. Ha nem is azonos, kölcsönös visszapillantás. De akit az ember ismer…! Éppen ezért nem tipikus a Sarusi-interjú sem. Nem is interjú, inkább beszélgetés. Nem is beszélgetés, jobbára levelezés, lelevelezése annak, ami van, ami mindkettőnket, s talán nem csak kettőnket érdekel; jóval azelőtt indult, hogy 2023. március 15-én Sarusi Mihály megkapta a Márai-díjat, mely kapcsán megfogalmazódott bennem a nem is annyira nyilvános, mint inkább a nyilvánosság elé tárt beszélgetésünk gondolata. Olvasni kezdtem soraink közt – visszafelé, hogy aztán elétárjam, nem üres csend volt elcsendesedésem mögött, hanem fontolgatás: mit érdemes beemelni, mivé érdemes alakítani rég kezdődött társalgásunkat, mely egy közös veszteségélményben gyökerezik. Elvesztettünk valakit, aki mindkettőnknek fontos volt, s aki révén találkoztunk már korábban, de párbeszédközelbe a gyász által (árán?) kerültünk csak, 13 éve. De elakadtam, amikor azzal rukkoltam elő, hogy készítek vele, újdonsült díja örömére egy interjút. Azért akadtam el, mert nem szeretem az interjúkat. Már a szót sem – műbeszélgetés felhangja van bennem. S hogy feloldjam vonakodásomat, igazán jó interjúkat idézek fel, kiváló kérdezőket, remek válaszokat. De hát éppen attól voltak jók, hogy beszélgetések voltak, nem kihallgatások. Mert ha nem is kényszerkihallgatás, az interjú kissé kényszeres, kissé tapintatlan, kissé erőszakos, tehát mégis-kényszerítő jellegénél fogva kényelmetlen, s én nem ezt akartam. Nem kitárulkozást, hanem néhány műhelytitok feltárását. Mikor mindez tisztázódott bennem, szempillantás alatt megvolt a beszélgetés. Ez persze legalább annyira Sarusi Mihály érdeme is.És vannak szikár beszélgetések: pontos kérdésre pontos válaszokat adók. Így rajzolódik ki a lapszám arculatát meghatározó Gnandt János képzőművész portréja és az aradiaknak, ahogy ő maga fogalmaz, kohnrobi,  azaz Robert C. Castel biztonságpolitikai elemzőé. Kiegészítem néhány személyes adalékkal. Robert készségesen vállalta, hogy ezentúl jelen lesz a Szövétnekben. Pünkösdi jókívánságának áldása megfogant, mert ahogy pünkösd hétfőjén ott álltam a békéscsabai Jókai Színház előtt abban a hiszemben, hogy fölöslegesen mentem, mert ügyet intézni nem tudok, s én azért voltam ott, legalábbis akkor még úgy hittem, eszembe jutott, hogy János műtermének a hátam mögött kell valahol lennie, majd némi töprengés után (illik nem illik előzetes bejelentkezés nélkül?) betoppantam hozzá és képei közé. Különleges felfedezés a Kupola Tóth Mária azonos című írása szerkesztése közben és Trianon-diptichonja, az Egység és Megbontott egység éppen a júniusi lapszám előkészítésekor. De a találkozási pontoknak nincs vége itt: János édesapja, az öreg Gnandt János még tanította Máriát, abban az iskolában, melynek falai közt Robert és János is tanult. Sorsok és hangok intarziája.(Vajda Anna Noémi főszerkesztő Intarzia című vezércikke) Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki


Citește articolul complet pe Nyugati Jelen Arad

Alte știri din Nyugati Jelen Arad