Isten fenyítése helyreigazít babu 2025. 08. 12., k – 14:42 Arad Hitélet Az Örökkévaló meghatározatlan időre teremtette az embert. Ő mint az örök szeretet Istene boldog közösségben él a Szentháromságban, de a teremtés koronájával, a fizikai testben élő emberekkel is arra törekedett, hogy élvezze a boldog közösséget. Lényeges dolog tudomásul venni, hogy Isten az örök boldogságra teremtette az embert. „Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged.” (Zsidók 12,5b) Az Örökkévaló meghatározatlan időre teremtette az embert. Ő mint az örök szeretet Istene boldog közösségben él a Szentháromságban, de a teremtés koronájával, a fizikai testben élő emberekkel is arra törekedett, hogy élvezze a boldog közösséget. Lényeges dolog tudomásul venni, hogy Isten az örök boldogságra teremtette az embert. Miután a Sátánnak sikerült becsapnia az embert, és elkövette az Örökkévaló szava iránti engedetlenségből fakadó bűnt, Isten kimondta a bűnre szóló ítéletet: „a bűn zsoldja a halál”, ami annyit jelent, hogy minden e földre született ember hozza magával a bűn átkát, és szüksége van Isten kegyelmére, hogy bűneire bocsánatot nyerjen, és visszanyerje az örök boldog élet lehetőségét. Minden ember számára a földi lét az örökkévalóság „váróterme”. Ezt naponta látjuk, hiszen testvéreink, rokonaink, barátaink „búcsút intve” távoznak e létből. Fontos tudomásul venni, hogy a hívő ember számára is e földi lét az örökkévalóság váróterme, hiszen késznek kell lenni a „tulsó partra” szállító vonat érkezésére. A közömbös hívő embernek a várakozás „nappali szoba”, ahol nyugodtan lehet pihenni egy fotelben, és a Bibliának, Isten igéjének tanulmányozása helyett, az okostelefon tartalmával szórakozni. Ma már a fogyasztói társadalom a halál kultúrája felé halad. Ezt a fontos mondatot már több évtizeddel ezelőtt II. János Pál pápa kimondta. A Nyugat a kereszténységet háttérbe akarja szorítani, a jövendő nemzedéket, gyermekeinket megrontani. Az emberi összekeveredésből fakadóan, ma már a harangszó helyett a müezzin hívja a hívőket imára Németországban. És ez még folytatódik. Kedves nemzettársaim! Útban vagyunk az örökkévalóság felé. Az út olykor nehézségekkel is jár. Így történt ez, amikor Izrael népe kivonult Egyiptomból. „És elindultak a Hór hegyétől a Veres-tengerhez vivő úton... És a népnek lelke megkeseredett útközben.” (4Mózes 21, 4.)Mi is útközben vagyunk. Születés és halál között. Sok mindenre csak most van lehetőségünk. A két állomás közötti idő a kegyelem ideje. Isten mérte ki utunkat. Nem tudjuk, mennyire vagyunk a végállomástól. Nem korkérdés ez. Az Ige azt mondja: „A népnek lelke megkeseredett útközben.” Ezt az állapotot nagyon jól ismerjük. Lehet, egy szót sem szólunk, de belül keserű gondolatok rágnak bennünket. Izrael életében az volt a nehézség, hogy meg kellett kerülni egy országot, Edomot. Megkeseredtek a felesleges út miatt. Lehet, hogy sokszor egy embert kell megkerülni, mert nem enged valamiben. Nagyon sokszor a bizalmatlanság, igazságtalanság keserít meg. Figyelted már, hogy sokszor belül magadban beszélsz? A megkeseredésből szólás lett. „Szólott a nép Isten ellen és Mózes ellen.” Ne gondoljátok, hogy ami belül van, az ott is marad. Sokszor mondjuk: miért van így? Ott a keserű gondolat a főnök, a munkatárs ellen. Izrael is kimondja megkeseredését: „Nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk.” Ez a kifogás, hogy valami nincs. Sajnos, nem tudjuk, hogy amikor ember ellen morgunk és panaszkodunk, az Isten ellen irányul. Akármilyen rossznak vagy kellemetlennek látszik is, Isten mindig úgy szeret, hogy a hívőnek az események a javára válnak.Drága magyar testvéreim! Az Ige mindig tanulságot szolgáltat. Izrael népe nem akarta tudomásul venni, hogy Isten minden nehézséget meg tud oldani, így kemény zúgolódásba kezdett. Isten válasza: mérges kígyókat küldött a népre. Akit a kígyó megmart, sorsa a fizikai halál lett. A nép eljutott oda, hogy valamit csinálni kell. Ezeknek az embereknek a kérésük az volt Mózeshez, hogy: „Imádkozzál az Úrhoz, hogy vegye el rólunk a kígyókat!” A mi kérésünk is ez volna, hogy a körülményeinket változtasd meg, Urunk! Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha ez a szomszéd nem lenne. Isten nem a kígyókat veszi el. Azok maradnak. Mózesnek mondja: „Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára!” Ugyanezt mondja Noénak: „Csinálj magadnak bárkát góferfából!” (1Móz 6,14.) Ez volt a megmenekülés eszköze akkor is, most is. Az embernek azt kell tennie, amit Isten mond. A gyógyulás az engedelmesség. Minden ember hitre jutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egy helyben ülök és imádkozom, Uram, tedd meg! Isten szerint az a részem, hogy tegyem meg utasítását. Mózes engedelmes szolga. „Csinált azért Mózes...” Azt tette, amit Isten mondott. „Csinálj magadnak!” Jézus megteszi. A legmélyebb irtózattal, de megteszi. Isten azt mondta Mózesnek: „És tűzd fel azt póznára”. Látod-e már, Jézus hogyan adja magát önként a keresztre, a póznára? Isten engedelmes szolgája véghezvitte a szabadulás egyetlen útját. A kereszt több mint kétezer éve áll. Bűneink büntetése Jézuson van. Isten nem hagyta ki a gyógyulás lehetőségéből a magyar embereket sem. Nyissuk meg szívünket Jézus előtt, és megnyerjük a kegyelmet. A régi kígyó, a Sátán nem árthat nekünk, és boldogan zenghetjük: „Égi trombiták, ha zengnek, és a földi lét lejár, mert a fényes hajnal már elérkezett, majd ha Isten népe Krisztus hívó szózatára vár, vére érdemében én is ott leszek!”Bátkai Sándor Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
