Gyermekre vágyott, megszületett a lánya, de… magdi 2025. 08. 06., sze – 11:54 D. Nagy Károly miután a katonaságból leszerelt, visszatért a régi munkahelyére, a Precizia Kispari Szövetkezetbe, ahol továbbra is a szerszámműhelyben dolgozott, de az Eminescu utcából kiköltöztek Mikelakára. Ott továbbra is szerszámokat gyártottak. Amikor a műhelyfőnök nyugdíjba vonult, Károlyt nevezték ki a műhely vezetésére. Az 1989-es forradalom már ott találta. Autója annyira leromlott, hogy generáljavítást kellett végrehajtani rajta. D. Nagy Károly miután a katonaságból leszerelt, visszatért a régi munkahelyére, a Precizia Kispari Szövetkezetbe, ahol továbbra is a szerszámműhelyben dolgozott, de az Eminescu utcából kiköltöztek Mikelakára. Ott továbbra is szerszámokat gyártottak. Amikor a műhelyfőnök nyugdíjba vonult, Károlyt nevezték ki a műhely vezetésére. Az 1989-es forradalom már ott találta. Autója annyira leromlott, hogy generáljavítást kellett végrehajtani rajta. A kommunizmus utolsó éveiben mivel benzin szűkösen volt, sokszor gazolint használt, ezért tönkre ment a motorja, amit saját kezűleg javított meg. A forradalom idején csupán egyszer ment ki Arad főterére, de amint megtapasztalta, mi megy ott végbe, nem akart benne részt venni. A rendszerváltás után még néhány hónapig a Preciziában még voltak megrendelések, de azok fokozatosan megszűntek. Károlyt egy magánvállalathoz hívták, ahol mezőgazdasági gépeket forgalmaztak, s azokért el kellett menni Piatra Neamţra, ahol gyártották őket. Neki az volt a feladata, hogy a gépeket kamionnal szállítsa Aradra, ahol a Mosóczy-telepi főutcán volt egykori mozi épületében lepakolták, majd tovább szállították őket Magyarországra. Vulkanizáló műhely, házépítésAmikor a mezőgazdasági gépek forgalmazása mellett, ugyancsak a mozi termében vulkanizáló műhelyt nyitottak, Károly megtanulta ezt a szakmát is, olyannyira, hogy egy idő múlva a szülei telkén vulkanizáló műhely számára előkészített egy épületet. A ház mögötti nagyobb, vályogból készült tyúkólt lebontotta, a helyére engedély nélkül, téglából épített egy nagyobb garázst, ahova bevezette a magasfeszültségű villanyáramot. Amikor befejezte az építkezést, megnyitotta a vulkanizáló műhelyt. Akkoriban Aradon csupán 3-4 hasonló műhely létezett, ezért hamar megnőtt a forgalom. Bevezette a földgázt is, hogy télen is üzemelhessen a műhely. A nagy méretű telken nem akart semmit termeszteni, ezért azt felparcelláztatta házhely méretű telkekre, és eladta őket. Amikor befolytak a telkek ellenértékei, elkészíttette az emeletes háznak a tervrajzát, és 1995-ben elkezdte az építkezést, noha az urbanisztikai terv csak a következő évre készült el. Mivel a vulkanizáló műhelybe kamionosok is érkeztek, azokkal jó viszonyba került, ismertek markológéppel rendelkező vállalkozót, aki kiásta a ház alapját, amibe Arad-hegyaljáról jó árban hoztak terméskövet. Az építkezés olyan gyors ütemben haladt, hogy mikorra elkészült, megérkezett az építkezési engedély is. Az eredeti telek olyan nagy volt, hogy az új utcák kialakításakor azt kettévágták, a közepén utcát hoztak létre, ugyanakkor a teleknek a felét kisajátították. Maga azt a részt választotta, ahova az emeletes házat tervezte, amelynek a földszintjén kapott helyet a vulkanizáló műhely. A 200 méterre található főutcára kitett egy nagyméretű reklámtáblát, amelyhez engedélyt kellett szereznie, ezért elment a fináncokhoz. Ott kiszámoltak neki egy akkora illetéket, amit nem tudott volna kifizetni, ezért a tisztviselőnek elmondta: a vállalkozás kezdetén jár, egyedül dolgozik, nem tud olyan sokat fizetni érte. A jóindulatú ember azonban felvilágosította: a kérvényen szereplő 5-ös szám elé tegyen egy nullát és egy vesszőt. Így már tízszer kevesebbet kellett fizetnie érte. Megvilágított hirdetőtáblát helyezett a kapu elé is, ezért hamar odaszoktak az emberek, akiket bármikor, még éjjel is kiszolgált. A kamionosok úgy tudtak a szűk utcán odajutni, hogy a kapu előtt megálltak, majd a párhuzamos utcán kijutottak a főutcára. Mivel Károly értett a villanyszereléshez is, ha valamelyik kamionon meghibásodott a fényszóró vagy a jelzőlámpa, azt kicserélte. Akkoriban rengeteget dolgozott, folyamatosan kiszolgálta a műhelyt felkeresőket. Mivel nagyon fárasztó volt a folyamatos munka, segédet alkalmazott, szállást is biztosított számára, neki adta a két használt öltönyét is, odavihette a besztercei barátnőjét is, mégis becsapta. Egyik nap ugyanis titokban összeszedte a kézi szerszámokat és a barátnőjével együtt eltűnt. Károly azonnal kirohant a vasútállomásra, ahol meg is találta a barátnőjével együtt, csakhogy a vonat már elindult. Nem tehetett mást, autóval megelőzte a vonatot, és a szökevényeket megvárta a nagyváradi vasútállomáson. Az embere, amikor meglátta, megrémült, attól tartott, hogy feljelenti őket, amire Károly elmondta: mindenben támogattalak, a rajtad lévő öltönyt is én adtam, nem kérem vissza, de a lopott szerszámokat visszaveszem. Utána másik segédet alkalmazott, de az sem bizonyult megbízhatóbbnak, mert a kasszában hagyott váltópénzből 100 lejt kivett – azt is elcsapta. Mivel nem talált megbízható embereket, arra gondolt: bérbe adja a műhelyt, amiért kér egy bizonyos összeget, amennyit a vállalkozó a keresetéből ki tud fizetni. Időközben a vulkanizáló műhely mellé még épített három kisebb műhelyt. Olyan szándékkal tette, hogy ott majd autókat javít. Közben megismerkedett egy magyarországi emberrel, aki Aradon bérelni kívánt egy nagyobb csarnokot. Elment hozzá, megnézte, elégedett volt a nagy műhellyel, megkötötték a bérleti szerződést – a bérlő, a kollégájával együtt, színesfémekkel kereskedett. A helyiség mellett szükségük volt egy adminisztrátorra is, ezért munkakönnyvel alkalmazták Károlyt. Az volt a munkája, hogy a telephelyre érkezett színesfémeket ki kellett szerelni valamilyen szerkezetből, amelyben valamikor használták, majd a jelezett fémeket a fajtájuk szerint, zsákokba kellett rakni. Amikor összegyűlt egy komolyabb mennyiség, újabb emberekre volt szükség, akik felpakolták egy kamion rakterébe, hogy kiszállítsák Olaszországba. Az üzlet jól ment mindaddig, amíg meg nem jelent a Metalcom vállalat, amely jó reklámmal felfutott, ezért akinek színesfémje volt, ott értékesítette. Akkoriban bontották le a szocializmus idején épült gyárakat, amelyekbe sok színesfém volt beszerelve. Károly bérlőinek volt egy kisteherautója, amivel hetente elment a megye nagyobb településeire színesfémeket elszállítani a cégnek. Egy idő után, amikor már nem találtak színesfémet, a vállalat megszűnt, tőle is elköltözött. A helyiséget később bérbe adta egy vállalkozónak, aki fűtéstechnikával foglalkozott, és szüksége volt egy nagybani raktárra. Egyszer felkereste Károlyt egy autószerelő azzal az igénnyel, hogy az egyik műhelyben autószerelő műhelyt nyitna. Arra kiválóan alkalmas volt a helyiség, ugyanis magas feszültségű villanyárammal, vízzel, földgázzal el volt látva, a mennyezet 3,7 méter magas, a javítandó autót fel lehet emelni, kényelmesen dolgozhatnak alatta. A másik műhelybe egy karosszérialakatos költözött. Mindkettőnek került munkája, mert az autótulajdonosok egy helyen mindkét szakembert megtalálták. Idővel a harmadik műhelyre is került bérlő, így teljesen kihasználva működnek a műhelyek. Ha nem esküsznek meg, nem kereszteli meg a gyermeketAmi a magánéletét illeti, az első felesége a barátok unszolására Nyugatra akart költözni, Károly viszont itthon óhajtott továbbra is élni, ezért elváltak, a volt felesége most Bécsben él. Az egyik szakember, aki a Károly műhelyét bérli, ismerős volt egy nővel, aki odajárt hozzá, mert nem volt munkahelye, s dolgozni akart. Alkalmazták a raktárba a mérleghez, s mivel sokat voltak együtt, Károllyal összemelegedtek. Egyszer a hölgy azt mondta: nincs kedve hazamenni, így Károlynál maradt. Megértésben éltek, csakhogy a hölgynek nem lehetett gyermeke, ezért Károly elvitte Szegedre. Az ott kapott kezelés után sem lehetett gyermeke, ezért a lombikbébi módszert ajánlották neki, de úgy sem sikerült gyermeket szülnie. Időközben megismerkedett egy másik, román hölggyel, akivel eleinte jól egyeztek, együtt laktak, majd a lombikbébi-program sikereként, 2007-ben megszületett a lányuk. Három hónapos korában a Mosóczy-telepi református gyülekezetben nt. Józsa Ferenc lelkipásztorral meg akarta kereszteltetni. Mivel maga is, az élettársa is elváltak, megegyeztek, hogy még egyszer nem esküsznek meg hivatalosan, de a lelkipásztor határozottan kijelentette: ha nem esküsznek meg, nem kereszteli meg a lányukat. Végül is, alaposan megbeszélté, és megegyeztek: megesküsznek. A kislányát két és fél éves korában elvitte a helybeli magyar nyelvű óvodába, de ott már nem volt hely, ezért eljött a belvárosban működő Kincskereső Óvodába, ahol felvették. A következő tanévben újra elment a Mosóczy-telepi óvodába, hogy oda írassa be a leánykát. Szerencsére, ismerte az óvónőt, aki felvette a magyar nyelvű csoportba, ahova két évig járt. Károly gondnok lévén volt a Mosóczy-telepi református gyülekezetben, annak a kladovai nyári táboráról, valamint az ifjúsági házáról is gondoskodott. Amikor a lánya betöltötte a 6. évét, ugyancsak a Mosóczy-telepi magyar nyelvű elemi iskolába íratta, hiszen maga templomgondnok minőségében amúgy is a szomszédba járt, ezért a leánykát naponta vitte és hozta volna haza. Közben megjelent egy hirdetés az újságban, hogy a Jelen Házba gondnokot keresnek. Jelentkezett az igazgatónál, akivel elbeszélgettek a szakmai tudásáról, tapasztalatáról. Másnap az igazgató telefonált neki, hogy alkalmazzák, tíznapi próbamunka után alkalmazták, azóta is ott dolgozik. Fura házasságnak válás a végeAmi Károly házasságát illeti, a felesége nem akart elmenni a lányának sem az óvodai, sem az elemi iskolai ünnepségeire, kirándulásra sem óhajtott menni, mert nem kívánt sátorban aludni, sehova sem akart menni. Amikor a kislány 3 éves lett, Károly elvitte az uszodába, ahova más szülők rendszeresen elkísérték a gyermekeiket, az ő felesége azonban csak egyszer ment el. A leányka első évben kevésbé, de a következő évben rendesen megtanult úszni. Elutaztak Parajdra, ahol 10 napig a kislánnyal együtt délelőtt a sóbányában, délután a sósfürdőben kezeltették magukat – a felesége oda sem akart menni. A következő évben, amikor újra Parajdon voltak, Farkaslakáról lovakat hoztak. Ott a lánya is kipróbálta lovaglást, és nagyon élvezte. Mivel a Maros völgyében jöttek haza, Lippa után a Kladova völgyében megláttak egy hirdetőtáblát, ami lovaglási lehetőséget kínált. Elindultak megnézni, és a kladovai Kisvölgyben egy ismerőssel, Fazekas Zsolttal találkoztak, aki a lovaglóiskolát vezette. A lánya is kedvet kapott a lovagláshoz. Nyáron Kaszojára, Debelagorára szervezett kirándulásokon vettek részt, ahol a gyermekek lovagolhattak. Egyszer elment oda a felesége is, aki viszont nem akart sátorban, hanem autóban kívánt aludni, ott viszont éjjel nagyon fázott. A következő évben is szerveztek kirándulást, de a felesége arra már nem ment el. Télen sízni jártak, ahova egyszer a hölgy is elment, többé azonban nem óhajtott, noha Károly sífelszerelést is vásárolt neki. Amikor a gyermek betöltötte a 10. évét, az anyja visszaköltözött a buzsáki házába, ahova magával vitte a kislányt is. Amikor Károly elment meglátogatni a leányát, akkor látott egy férfit, aki a házból ment ki, de miatta nem szólt a volt feleségének, hiszen az ő dolga. A következő évben az anyja a kislányt átíratta a buzsáki román nyelvű iskolába. Ebbe viszont Károly nem egyezett bele, és addig járt a nyakára, amíg vissza nem hozta a Csiky Gergely Főgimnáziumba. Akkor a gyermek az anyjával együtt visszaköltözött Károlyhoz, aki leányának Szegeden rendelt egy laptopot, megmondták, mikor mehetnek érte. Amikor elindultak a laptopért, a volt felesége is velük akart tartani, csakhogy a tornyai határátkelőn nem engedték át az ideiglenes személyazonossági igazolványával. Vitatkoztak, hogy próbálkozzanak-e másik határátkelőnél, de Nagylaknál is visszafordították őket, végül a lányával ketten mentek el a laptopért. Januárban a volt felesége új személyazonosságit kapott, méghozzá a Mosóczy-telepi címre, s kijelentette: őt onnan nem lehet kitenni. Közben Károly délutánonként nagyon sokat maszekolt: villanyszerelési, vízvezetékszerelési s egyéb munkákat is vállalt, hogy több pénzt szerezzen. A munkájáért sehol nem kért semmit, hanem a tulajdonosok maguktól adtak, amennyit jónak láttak. Legutóbb a hölgy pert indított ellene, amiben kérte Károly házának a 80 százalékát, mert ő építette, tanúkat is hívott, akik látták őt házépítés közben. Az lehetetlen volt, hiszen a hölgy 2004-ben maradt Károlynál, miközben 1990-ben befejeződött a háznak az építése. A hölgy még mindig pereskedik, három pert elveszített, ki kellett fizetnie a végrehajtót és a perköltségeket is. Károly csak annyit kért, hogy az utolsó évben, amikor ott lakott, térítse meg a villany- és gázköltségek egy részét. Mivel a nőnek nem volt szerződése a szolgáltatókkal, a törvényszék szerint nem volt kötelessége fizetni, ingyen lakhatott a házban azzal együtt, hogy villanyt, gázt és vezetékes vizet használt. Károly ezt a pert nem nyerte meg. Később tudta meg, hogy a felesége 2018-ban, amikor Károlyhoz költözött, a házát ráíratta az első házasságából született fiára, a tőle született lányára azonban semmit nem íratott. Károly a szüleinek a házát ráíratta a lányára. Egyelőre a nővére lakik ott, de a lánya a tulajdonos, a felesége viszont azt akarta, hogy annak a háznak a fele is az ő fiára legyen íratva. Most azért pereskedik Károllyal, hogy a háznak a 80%-át fizesse ki neki, de már egy fél éve nem jelenik meg a bíróságon, ezért a pert mindig elnapolják. Mivel maga a Jelen Házban dolgozik, a leánya az anyjánál lakik, de a Csiky Gergely Főgimnáziumban tanul, ahova és onnan haza, tanulási időszakban Károly naponta autóval szállította. Legutóbb a volt felesége Károlyt beperelte, amiért a leánya nem vett részt egy szlovákiai és magyarországi kiránduláson. Azzal együtt tette, hogy a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatósága két igazolást is adott, miszerint részt vett 2023. június 3-án a magyarországi, az aggteleki cseppkőbarlangba, valamint június 10–14-én között a Szlovákiába, Kassára szervezett kiránduláson. Mindkettőről fotó is készült, azokon a lányát is megörökítették. Mielőtt indultak, Károly kísérte ki az autóbuszhoz. D. Nagy Károly mindig gyermekre vágyott, végre megszületett a lánya, akiért minden áldozatra képes lenne, de nem tudja, hogyan alakul majd a jövőjeAz aggteleki cseppkőbarlangban készült fotón jobbról Spier Tünde iskolaigazgató, mellett a lánya láthatóA Kassán készült fotón, bekarikázva, a lánya jobbról a második Hozzászólások Szupercím: D. Nagy Károly és szüleinek élete (II.) Sliderban megjelenés: Ki
