„Egy emberélet tíz százalékát elvették tőlem” babu 2026. 10. 01., cs – 13:53 Temes Jelenidő A XI. Temesvári Magyar Napok alkalmából, az Eggsemplar kávézóban tartották meg Markó Attila parlamenti képviselő 101 hónap című könyvének a bemutatóját. A szerzővel Bartha Csaba rádiós újságíró beszélgetett, az RMDSZ szórványképviselőjét, a kisebbségi jogok szakértőjét Molnár András temesi képviselő mutatta be a szép számú egybegyűltnek. A XI. Temesvári Magyar Napok alkalmából, az Eggsemplar kávézóban tartották meg Markó Attila parlamenti képviselő 101 hónap című könyvének a bemutatóját. A szerzővel Bartha Csaba rádiós újságíró beszélgetett, az RMDSZ szórványképviselőjét, a kisebbségi jogok szakértőjét Molnár András temesi képviselő mutatta be a szép számú egybegyűltnek.„Markó Attila jogászként, állami tisztségviselőként részt vett a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában, aztán ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatásával került szembe. Magyarországon élt, majd hazatért és ma ismét ott ül a román parlamentben. A könyv teljes címe 101 hónap – Élettörténet az igazságtalanságtól az igazságig – ez több mint nyolc év, egy felnőtt ember életében olyan idő, amit akkor sem lehet egyszerűen visszaadni, ha a történet végén az igazságszolgáltatás egészen mást mond, mint az elején” – mondta a felvezetőben Bartha Csaba, arról kérdezve Markó Attilát, hogy mit érzett a könyv befejezése után.„ Igazából vegyes érzések voltak bennem a könyv megírásakor és utána is, mert egyrészt, amikor öt vádemelés után végül mindegyikben felmentést kap az ember, akkor örvend annak, hogy vége. Ugyanakkor ott van az a temérdek esztendő, ami alatt nem jöhettem haza, nem végezhettem azt a munkát, amire vállalkoztam és szerettem csinálni. Úgy éreztem, hogy eltűnt az életemnek jó része, gyakorlatilag egy emberélet tíz százalékát elvették tőlem. Szerencsére nagyon hamar visszabillentem, miután hazakerülhettem és láthattam újra az arcokat, amelyeket nem láthattam nyolc éven keresztül, ugyanakkor számomra létfontosságú volt, ha már hazakerültem, akkor folytathassam a munkámat” – mondta Markó Attila, felidézve meghurcoltatásának történetét, amely a történelmi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásához kötődik. „2014-ben mentünk el az országból, de a híres Mikó-per már 2008-ban indult. Miközben az ember teszi a dolgát, törvényt alkot, törvényt alkalmaz, már 1989-ben alapító RMDSZ tag voltam, az első perctől benne voltam a körforgásban. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását már 1997-től elkezdtük, benne voltam ezekben a témákban és amikor látom, hogy egy jogilag és az ésszerűség szempontjából is teljesen tiszta kérdést, mint a Mikó Kollégium ügye, valahogy elbuktatják, nem tudtam, hogy ez honnan jön. (...) Csak tíz évre rá, 2018-ban jöttem rá, honnan jön ez az egész mocskolódás, akkor került napvilágra a protokoll csomag, amit a titkosszolgálatok megkötöttek az igazságszolgáltatással. Kövesi és Coldea írt alá egymás között egy protokollt, amely szerint a titkosszolgálati tiszt mondja meg, hogy egy visszaszolgáltatási ügyben mi kell történjen, nem a bíró dönt erről. (...) Persze, akkor már az ember mindent tisztán lát, de akkor már késő volt, mert akkor engem már meghurcoltak és elvették a Mikót” – mondta Markó Attila. Ezután az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hét nagy református kollégiumból ötöt visszaszolgáltattak az egyháznak, kettőt pedig nem, pedig semmiben sem különbözik a jogi helyzetük a többitől. A román igazságszolgáltatás abba kötött bele, hogy a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos nem azonos az egyházkerülettel. „Valójában a Székely Mikó Kollégium nem is önálló entitás az egyház nélkül, csak az egyház által létezik” – mondta Markó Attila. „Erre varrták rá utólag az összes ilyen pert és 2023-ben a romániai legfelső bíróságon elvi határozat született arról, hogy az egyházak, mint igénylők kell bizonyítsák az eredendő tulajdonjogot. Emiatt a visszaszolgáltatás teljesen leállt, megfékezték. Amikor létrejött a kollégium, arról papírt kell bemutatni, miközben az egész visszaállítási folyamat nem erről szól, hanem arról, hogy az államosítás hibáit kárpótolja. Akitől 1948-ban elvették, annak adják vissza, hogy előtte kié volt, az teljesen mellékes. Azt kell nézni, hogy 1948-ban ki volt a tulajdonos, és ha akkor a református egyházé volt, neki kell visszaadni” – mondta Markó Attila, akit a Mikó Kollégium ügye miatt három év felfüggesztett börtönre ítéltek, és további öt kárpótlási ügyben bepereltek. „Nem tudtam elfogadni sem jogilag, sem emberileg azt, hogy olyasmivel vádolnak, amiben nem vagyok hibás. Az igazságtalanság elől menekültem el. (...) Annyi volt az én szerencsém egyébként a többi kollégámhoz képest, akik ültek előzetesben hónapokon keresztül, hogy volt egy konkrét magyarországi kormányzati döntés a Mikó-perrel kapcsolatban arról, hogy ha retorziók érnek, akkor meg fognak védeni, ezzel az ígérettel a kezünkben mentünk Magyarországra. (...) A legrelevánsabb példája annak, hogy gazemberség történt velem szemben az pont az első kárpótlási ügy volt, egy olyan ügyben hívtak be, amelyik bizottsági ülésen ott se voltam. Már kint voltam Magyarországon, amikor a dosszié nyilvánosságra került, benne a jegyzőkönyvekkel, egyiket sem írtam alá, mert ott se voltam, az ügyész pedig leírta, hogy hibás vagyok mert kárt okoztunk, és amikor szembesült azzal, hogy nem írtam alá egyik jegyzőkönyvet sem, akkor az lett a bűnöm, hogy nem vettem részt a bizottsági ülésen.” – mondta Markó Attila.„2014-ben 46 éves voltam, amikor hazakerültem 55 éves. Ez egy nagyon aktív korszak az ember életében, elértem eredményeket is a karrieremben, belelendültem a közösségi munkába, amit nagyon szeretek. Tíz évvel később lettem megint képviselő, közben eltűnt tíz év az életemből és a frakcióban az ötödik legidősebb én vagyok. Miközben egy fiatal politikusként hagytam ott a csapatot. Ezeket az éveket nem lehet sehogy sem visszaadni, elvették a legenergikusabb időszakot az életemből.” Ezek után nyilván nem esik jól Markó Attilának, amikor egy AUR-os képviselő a parlamentben szökevénynek nevezi és azzal vádolja, hogy elmenekült a román igazságszolgáltatás elől. „Számoltam azzal, hogy időként fel fogják ezt nekem róni, nem fogom tudni az ő fejükből ezt kimosni, inkább elengedem ezeket a dolgokat. D.T. kirohanására sem replikáztam, pedig lett volna jogom kimenni a mikrofonhoz és ezt megtenni, de nem akartam tupírozni a dolgokat. (...) 2012-ben, amikor képviselő lettem, és elmentem az országból 2014 végén, akkor egyfajta parlamenti vitakultúrát hagytam magam mögött. Tíz évvel később belecsöppenek egy olyan parlamentbe, amelynek a vitakultúrája nem hogy a bányászbéka bizonyos testrésze alatt van, hanem a leírhatatlan kategóriába tartozik, és én megfogadtam saját magammal szemben, hogy nem fogok hozzászólni ilyen esetekben, nem akarok ilyen színvonalra süllyedni” – mondta befejezésül Markó Attila, aki a beszélgetés végén dedikálta könyvét az izgalmas téma iránt érdeklődő temesvári olvasóinak. Hozzászólások Szupercím: 101 hónap – könyvbemutató és beszélgetés Markó Attilával Sliderban megjelenés: Ki
