Dr. Hauer Erich, a vajdahunyadi magyar közösség kiemelkedő személyisége Chirmiciu András babu 2024. 07. 26., p – 16:58 Hunyad Jelenidő Dr. Hauer Erich nyugalmazott sebészorvost szinte mindenki ismeri Vajdahunyadon. Az évek, évtizedek során rengeteg beteget gyógyított, szabad idejében pedig a helyi magyar közösség szervezésében és összetartásában játszott fontos szerepet. Mint kiderült, a magyarság ügyének szíven viselése, a közösség szolgálata családi hagyomány, édesanyja és fia is jeleskedett e téren. Dr. Hauer Erich nyugalmazott sebészorvost szinte mindenki ismeri Vajdahunyadon. Az évek, évtizedek során rengeteg beteget gyógyított, szabad idejében pedig a helyi magyar közösség szervezésében és összetartásában játszott fontos szerepet. Mint kiderült, a magyarság ügyének szíven viselése, a közösség szolgálata családi hagyomány, édesanyja és fia is jeleskedett e téren. Az elismerés sem maradt el, 2011-ben Ezüstfenyő díjat kapott, azelőtt orvosi díjat, majd a Pesti Frigyes-díjat média tudósításokért. Életéről, pályafutásáról mesélt. – Doktor úr, Ön és családja mindig is meghatározó szerepet játszott a vajdahunyadi magyar közösségben. Családi és keresztneve viszont egyaránt echte német.– Őseim között bizony voltak németek is, ükapám Hamburgból jött a Bánságba, ott viszont elmagyarosodtak, mert nemzedékről nemzedékre magyar nőket vettek feleségül. Családom mindig is magyarnak vallotta magát, csupán a név maradt meg eredeti német formájában, Erdélyben és Magyarországon számos hasonló eset volt. Magyar formában nevem Erik lenne, engem viszont közjegyző nagyapám írt be németesen Erichnek, ebben gyökerezik a hagyomány. Fiam is ezt a nevet viselte, s a Kolozsváron élő idősebbik unokám is úgyszintén Erich.– Ön tehát bánsági származású?– Részint bánsági, részint erdélyi, részben székely. Buziáson születtem, de még kétéves sem voltam, amikor 1937-ben Vajdahunyadra kerültem, gyógyszerész édesapám itt kapott állásajánlatot. Már első emlékeim is Vajdahunyadhoz fűződnek. Buziásra azonban sokat jártam a vakációkba a nagyszüleimhez és a rokonsághoz. – Ezek szerint Vajdahunyadon végezte az iskolát?– A hét elemi osztályt a katolikus felekezeti iskolában jártam, amíg az új kommunista hatalom felszámolta az egyházi iskolákat 1948-ban. Akkor kerültem gimnázium másodikból elemi hetedik osztályba. Mivel akkor Vajdahunyadon nem volt magyar nyelvű líceum, Temesvárra kellett mennem, az egykori gyárvárosi zárdában működött az állami magyar líceum, ott jártam egy évet és három hónapot. Temesváron viszont szörnyű rossz volt a koszt, ráadásul 1949 karácsonya előtt, amikor a Sztálin 70. születésnapja alkalmával kapott szabadnapot kihasználva édesanyám meglátogatott, az igazgató adott egy listát a bennlakóknak, hogy havonta hozzanak ennyi tojást, ennyi vajat, annyi húst stb. Amikor hazaértünk Hunyadra, és apám megtudta, rögtön elment Barabás Janó bácsihoz, aki akkor Déván főtanfelügyelő volt, és kérvényt írt, hogy tanév közben helyezzenek át Petrozsényba, a magyar vegyes líceumba. Elment a kérvénnyel Bukarestbe, de a tanügyminisztérium visszautasította. Akkor elment Groza Péterhez, jól ismerték egymást, aki minden további nélkül aláírta. Így hát miniszterelnöki külön engedéllyel váltottam iskolát. Ott fejeztem be a líceumot, ott érettségiztem le 1953-ban, az első nemzedékhez tartoztam, amely magyarul érettségizett le Petrozsényban 1926 óta.– Aztán az orvosi pályafutást választotta.– Mindig is orvos akartam lenni, a marosvásárhelyi orvostudományi egyetemre felvételiztem, holott közvetlenül Bukarestből, az 1953 nyarán szervezett nemzetközi ifjúsági fesztiválról érkeztem, s egy átmulatott éjszaka után mentem felvételizni. Egyből bejutottam, noha erős volt a konkurencia, Petrozsényban nagyon jó tanáraink voltak, alaposan felkészítettek. Amikor megérkeztem, hogy megkezdjem orvosi tanulmányaimat, ahogy leszálltam Marosvásárhelyen a vonatról, az első személy, akivel találkoztam az egykori temesvári évfolyamtársam, a későbbi RMDSZ-es egészségügyi miniszter, Bárányi Ferenc volt. Örökké barátok maradtunk. Az egyetem utolsó két évében intern voltam, attól fogva a klinikákon éltem. Ott is nősültem, már komolyan udvaroltam, amikor leendő apósom megbetegedett trombózissal, én pedig naponta jártam hozzájuk, hogy kezeljem és injekciókat adjak. Akkor fogadtak el, akkor dőlt el a sorsunk. – Az egyetem után egyből hazatért Vajdahunyadra?– Egyetemi éveim alatt is itt töltöttem a nyári gyakorlatot. Amikor végeztem, az akkori Maros-Magyar Autonóm tartományban nem nagyon voltak jó helyek, Kolozsvárról viszont Pregoi professzort kihelyezték Vajdahunyadra, hogy lendítse fel az itteni medicinát. Így hát hazajöttem. Már a vonaton együtt utaztunk, jól beszélt magyarul. Vajdahunyadon komolyan foglalkozott velem, kezdettől fogva a műtőbe küldött, hogy operáljak, mögöttem állt, és szükség esetén segített. – Orvosi pályafutása Vajdahunyadon zajlott. Itt indította be a magyar nyelvű nővérképzőt is a rendszerváltás után. – Öt évet harcoltam érte. Már 1990-ben elkezdtem sebészetet tanítani a nővérképzőben, románul. Aztán megjelent a Cristiana, a román ortodox magán nővérképző, amelynek Serdeanu doktor volt az igazgatója. Vele mindig magyarul beszéltem, nem tudtam, honnan tud olyan jól magyarul, ő hívott át a Cristianához. Tudta, hogy régóta küzdök a magyar nyelvű nővérképzőért, én viszont szkeptikus voltam, hogy az ortodox egyház engedélyezné. Serdeanu azonban elintézte, beindult a magyar nyelvű nővérképzés Vajdahunyadon. Csak akkor tudtam meg, hogy honnan tud olyan jól magyarul, és miért annyira segítőkész a magyarsággal, amikor elmentem az anyja temetésére – református lelkész temette el magyarul.– Meddig működött a magyar nyelvű nővérképzés?– Hat évig. Összesen 65-en végeztek. Sok leány jött Székelyföldről, mert ott nem volt ilyen iskola. Addig működött, amíg megalakult a Sapientia egyetem, amely elvitte a lányokat. Még nem is haragudhattam emiatt, a menyem ugyanis a Sapientia főtitkárnője (nevet). – Nem ön az egyetlen, aki kiemelt szerepet játszott a magyar közösség szervezésében, fia is nyomdokain haladt, és maradandót alkotott. – Iskolaépítő család vagyunk. Kezdte az anyám, aki a magyar népi szövetség helyi elnöke volt 1947 és 1952 között, és kijárta annak idején, hogy magyar tagozat is alakuljon Vajdahunyadon. Nem volt elég tanár, lemondott fizetése negyedéről, hogy pótolhassa az ide érkező pedagógusok bérét. Később erre már nem volt szükség, Groza elintézte az anyagi hátteret, és hivatalos iskola lettünk. Erich fiam pedig a dévai Téglás iskolát harcolta ki.– Sajnos a sors kegyetlen volt, nem érhette meg az iskolát.– Az egészet ő álmodta meg, az intézményi struktúrát, lépéseket tett az engedélyezésért, ő szemelte ki az épületet, elvitt engem is oda, hogy lássam. Amikor megkezdődött volna a munka, hirtelenül elvitte a halál. Emlékét őrzi a róla elnevezett aula az iskolában, a diáktanács is az ő nevét hordja, és a helyiek kezdeményezésére megalapítottuk a Hauer Erich Társaságot, melynek célja a magyar diákok támogatása.– Köszönöm a beszélgetést!– Én is köszönöm! Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
