Dicsőség Istennek babu 2026. 09. 22., k – 13:28 Arad Hitélet A józan gondolkodású emberek, ameddig erejük van, hasznos munkával töltik napjaikat. Ezt a fontos „ötletet” a teremtés után Isten az első emberpárnak már megmondta. Alapvető fontosságú tudni, hogy a fizikai munka mellett a lelki munkát is végezni kell. Jézus Krisztus csodálatos esemény részese lett már 12 éves korában, amikor szülei, szokásuk szerint, felmentek Jeruzsálembe és természetesen Jézus is részt vett az ünnepi alkalmon. „Mert mindent Isten teremtett, mindent Ő tart fenn, és minden Őérte létezik” /Róma 11,36/A józan gondolkodású emberek, ameddig erejük van, hasznos munkával töltik napjaikat. Ezt a fontos „ötletet” a teremtés után Isten az első emberpárnak már megmondta. Alapvető fontosságú tudni, hogy a fizikai munka mellett a lelki munkát is végezni kell. Jézus Krisztus csodálatos esemény részese lett már 12 éves korában, amikor szülei, szokásuk szerint, felmentek Jeruzsálembe és természetesen Jézus is részt vett az ünnepi alkalmon. Az esemény végén hazaindultak, beszélgetve a nagy társaságban. Jézus viszont Jeruzsálemben maradt, amit szülei nem vettek észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársak között van. Már lassan esteledett, amikor Jézust keresni kezdték a rokonaik és barátaik között. Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább. Három nap múlva találtak rá a templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, mind elcsodálkozott, hogy milyen értelmesen és bölcsen válaszol a kérdésekre. Amikor szülei meglátták Jézust, megdöbbentek, anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk.” Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom?” Szülei azonban nem értették, miről beszél? Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Mária pedig a szívében őrizte ezeket a dolgokat. Jézus egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték. Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus körülbelül harminc éves koráig dolgozott nevelőapja mellett a családi vállalkozásban, mielőtt megkezdte lelki tevékenységét, az Örökkévalótól kapott, embert mentő szellemi munkáját. Mielőtt ez megtörtént volna, 40 napos böjtöt tartott, amit a Sátán arra használt, hogy folyamatosan kísértés alatt tartsa Őt. Ezután Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve, visszatért Galileába. Híre hamar elterjedt az egész vidéken tekintettel arra, hogy tanított a zsinagógákban. Szavai eljutottak az emberi szívekhez, és egyre többen dicsérték Őt. Ezután visszament Názáretbe, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint, elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az írásokból felolvasson, Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Miután kinyitotta a könyvtekercset, azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva: „Az Örökkévaló Szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig szemük megnyílását, és hirdessem az Örökkévaló kegyelmének idejét.” Jézus a zsinagógából Simon Péter otthonába ment, ahol Simon anyósa éppen magas lázban, betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta. Jézus megállt az asszony ágya mellett, és ráparancsolt a lázra, amely azonnal el is hagyta a beteget. Az asszony nyomban felkelt és megvendégelte őket nagy örömmel. Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus minden területen, ahol szükség volt a jelenlevők szeme láttára csodákat tett, amelyek hitre buzdították a szemtanúkat. Egyszer a Genezáreti tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák. Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták. Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, majd megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb. Ekkor Jézus leült a bárkában és úgy tanította az embereket. Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mélyvízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!” Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.” Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak. Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek. A nagy zsákmányt látva, a halászokat félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem Uram, mert én bűnös vagyok!” Ugyanígy megdöbbent Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak. Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.” Ezután a halászok partra húzták bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz. Fontos tudomásul venni, hogy Jézus minden embernek életében csodákat tud tenni, csak legyen „hívő szemünk” meglátni Isten csodáit. Napjaink embere gyakran a csodákat „véletlennek” minősíti. Nos, aki őszintén szívébe fogadta Jézus Krisztust, az tudomásul veszi, hogy az olyan dolgok, történések, amelyeket nem tud igazán megmagyarázni, isteni csodák. Az egyszerű, sima dolgokra találunk magyarázatot, de azok a dolgok, események, amelyek olykor megdöbbentenek bennünket, tudomásul kell vegyük, hogy a háttérben Isten munkája van. Igen, az ilyen eseményekre nyugodtan mondhatjuk, hogy isteni csodák, mert nincs rá emberi magyarázat, hiszen Isten készítette és időzítette a dolgok menetét. Aki ilyen őszinte hittel tekint Jézus Krisztusnak a keresztáldozatára, az megkapja Istentől bűneire a bocsánatot, és „ajándékba” a boldog, örök mennyei hont. Ezért zengjük hittel: „Minden, minden nekem Jézus, oktató és segítő, nagy kegyes szeretetével, minden jóval ellát Ő.”Bátkai Sándor Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
