A szórvány mindnyájunk felelőssége Chirmiciu András babu 2026. 10. 13., k – 17:18 Hunyad Hitélet Egy új vezető új lendületet hoz szinte mindenütt. A székely származású dr. KOLUMBÁN VILMOSt 2024 decemberében választották meg az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, és tavaly februárárban iktatták be. Hogyan látja az új püspök a dél-erdélyi szórvány helyzetét? Petrozsényi látogatása alkalmával beszélgettünk. Egy új vezető új lendületet hoz szinte mindenütt. A székely származású dr. KOLUMBÁN VILMOSt 2024 decemberében választották meg az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, és tavaly februárárban iktatták be.Hogyan látja az új püspök a dél-erdélyi szórvány helyzetét? Petrozsényi látogatása alkalmával beszélgettünk. – Püspök úr, hogyan értékeli a Zsil-völgyi, különösképpen a petrozsényi magyar református közösséget a vizitáció nyomán?– Első alkalommal jártam itt, korábban sosem voltam a Zsil-völgyében. Nyilván, nem mondhatom, hogy nem tudok semmit a bányavidékről, mert utánanéztem, és felkészültem a látogatásra. Meglepett a közösség szeretete, aktivitása és tenni akarása, és ez jó érzéssel töltött el, még akkor is, ha a demográfiai adatok alapján olyan közösségről beszélünk, ahol beindult a leépülő folyamat. A fiatalok elköltöztek a munkahelyek hiánya miatt és a jobb élet reményében, itt gyakorlatilag csak az idősek maradtak. De a megmaradt idősekénél is látom a tenni akarást és ezt nagyon jónak tartom. Úgy tudom, hogy a Zsil-völgyi magyarság többnyire bevándorló, akik főleg a Székelyföldről és a Szilágyságból jöttek a szocialista iparosítás idejében. Itt viszont egységes közösségé forrtak össze, legalábbis ez az első benyomásom, noha egy egyapos látogatás nyilván nem elég a közösség megértéséhez. Azt láttam, hogy összefognak, együttesen lépnek fel, és meg akarnak maradni, itt a bányavidéken, amit nagyra értékelek.– A demográfiai fogyás nemcsak a szórványra jellemző, a tömbvidéken is komoly problémát jelent, sőt a többségnél is, s nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte. A szórványban azonban a fogyás nagyobb méreteket ölt, mint a tömbvidéken, a hivatalos népszámlálási adatok és a magyar egyházak belső nyilvántartásai egyöntetűen erre utalnak. Hogyan kezeli a református egyház a problémát?– A természetes fogyás ellen az egyház nem igazán tud fellépni, azon kívül, hogy gyermekvállalásra és helyben maradásra buzdítja a híveit, immár évtizedek óta. Gyermek nélkül nincs megmaradás, fiatalok utánpótlása nélkül a közösség nem lehet erős – ezt nemcsak én hangsúlyozom, elődjeim is ezt mondták. Munkahelyeket és jobb életkörülményeket azonban az egyház nem teremthet. Anyagi segítséget nyújtott, amikor csak lehetett, éppen múlt héten építési telket adott a lepelepedésre szándékozóknak Kolozsvár környékén. Ezen kívül óvodástól egyetemig igyekeztünk minden magyarnak lehetőséget adni az anyanyelvű oktatásra. Ezek a külső feltételei annak, hogy a magyarság Erdélyben megmaradjon, és ebben az egyház úttörő szerepet vállalt azzal, hogy az elmúlt 16 évben óvodák, bölcsődék épültek, iskolaépületek újultak meg, és igyekeztünk pótolni azt a támogatást, amint a román állam nem adott meg.– A szórványbéli parókiák iránt nincs igazán érdeklődés. Vetési úr elindította jó két évtizeddel ezelőtt a szórványprogramot, mely révén a református egyház támogatást nyújt a szórványban szolgáló lelkészeknek. Fiatal lelkészek azonban nemigen mennek olyan helyekre, ahol nincs anyanyelvű iskola, és akiket ide küldenek, rövid idő után elmennek.– Ez sajnos nemcsak Hunyad megyére érvényes, hanem a szórványra általában, sőt, Erdély nagy részére is. A református egyház sajátossága, hogy nem a püspök helyezi ki a lelkészt, hanem a gyülekezet választja meg. Valóban, nem túl nagy az érdeklődés olyan helyek iránt, ahol nincs magyar iskola, de vannak pozitív példák is, amikor eminens végzősök szándékosan választották Dél-Erdélyt. Hunyad megye esetében ilyen volt például Gáll Sándor, Batizán Attila és Les Zoltán, akik vállalták, hogy egy ideig itt szolgáljanak. A püspök csak akkor tud lelkészt kinevezni, ha valamilyen okból kifolyólag a gyülekezet nem tudott lelkészt választani. Ez bizony előfordul. Elődeimhez hasonlóan én is mindent megteszek, hogy a szórványban is legyen lelkész. Most például a megye és a dévai gyülekezet kapott egy segédlelkészt, aki besegít ahol szükséges. Ez is a szórvány-támogatási rendszer része. Nyilván a magyar iskola létfontosságú a fiatal lelkész-családoknak. Ha már helyben ez nem biztosítható, ott vannak a jeles református kollégiumok, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és másutt, ahol bővült a bentlakási kapacitás a szórványból érkező diákok befogadására, hogy anyanyelven tanulhassanak. De ez nemcsak a szórványra vonatkozik, vannak olyan székelyföldi diákok, akik Kolozsvárra vagy Nagyenyedre mennek a református kollégiumokba, holott szülőhelyük környékén sokkal közelebb is lenne lehetőségük az anyanyelvű oktatásra. Számukra is prioritás, hogy minél több magyar gyerek anyanyelvén tanulhasson minél színvonalasabban, ehhez biztosítunk egyre jobb körülményeket.– A szórványból származó végzősök esetében – mert vannak ilyenek is – létezik-e valamilyen ösztönzés, hogy lelkészként térjenek haza, miután befejezik a teológiát? Ez fontos, mert a szórvány nem tudja kitermelni saját vezetőit, mások – főleg a tömbvidék – támogatására szorul. Legalább azokat, akik innen származnak, ne veszítse el.– Nyilván van ilyen szándék, a tömbvidék erkölcsileg felelős a szórványért. A hit is azt tanítja, hogy segítsünk a gyengéknek és azoknak, akik bajba kerülnek, vagy bármilyen okból támogatásra szorulnak, ez a szemlélet uralkodik az egyházban. Az erkölcsi támogatáson túl az egyháznak kevés konkrét befolyásolási lehetősége adódik. Amikor elvégzik a teológiát, a püspök helyezi ki a fiatal lelkészeket, de amint letelik az egyéves segédlelkészi idő, leteszik a vizsgát és felszentelik őket, a lelkész kezébe veszi saját sorsát, olyan gyülekezetbe megy, ahová hívják, vagy megválasztják, a püspökség nem tud ebbe beleszólni.– Köszönöm szépen a beszélgetést!– Köszönöm a lehetőséget. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
