A forradalomról, a forradalmárokról, a megtorlásokról és az tiszteletükre emelt emlékművekről A. Odette babu 2024. 10. 07., h – 16:20 Arad Jelenidő Az aradi vértanúk kivégzésének 175-ik évfordulójára emlékezve pénteken a Kölcsey Egyesület Megtorlások címmel szervezett történelmi szimpóziumot a Kultúrpalotában, amelyet követően Ujj János Az aradi vértanúk emlékezete a világban című kötetének a bemutatójára is sor került. Az aradi vértanúk kivégzésének 175-ik évfordulójára emlékezve pénteken a Kölcsey Egyesület Megtorlások címmel szervezett történelmi szimpóziumot a Kultúrpalotában, amelyet követően Ujj János Az aradi vértanúk emlékezete a világban című kötetének a bemutatójára is sor került. A Kultúrpalota előterében gyülekezőket Fekete Károly köszöntötte, aki pár szóban az épület előterében berendezett, az 1848-as forradalom korszakából fennmaradt emléktárgyakból, festményekből és iratokból álló kiállításról is beszélt, majd Faragó Péter parlamenti képviselőt kérte fel, hogy szóljon a jelenlévőkhöz. Faragó köszönetet mondott a Kölcsey Egyesületnek, a Kultúrpalota képviselőinek, amiért helyet biztosítottak a szimpóziumnak és más eseményeknek, mindazoknak, akik részt vettek az Aradi Magyar Napok keretében szervezett események szervezésében, valamint Bulboacă Sorin Ovidiunak, a Megyei Múzeumkomplexum menedzserének a Kultúrpalotában lévő kiállításért. „Nagyon szeretném megköszönni kollégáimnak, Arad megye tanácsosainak a munkáját, hiszen ők is nap mint nap a politikai és egyéb kapcsolataikon keresztül nagyon sokat tesznek azért, hogy egy jó kapcsolat legyen a Kölcsey Egyesület és a Megyei Múzeum között. Azt kívánom, hogy a mai délután és a mai este is egy kellemes pillanata legyen az Aradi Magyar Napoknak. Érezzük jól magunkat. Tanuljunk belőle és érezzük azt, hogy nagyon jó dolog Aradon magyarnak lenni.” A múzeum igazgatójára való tekintettel román nyelven is köszönetet mondott az együttműködésért Faragó Péter. Arad megye prefektusa, Tóth Csaba szintén szót kapott, aki az október 6-ai nemzeti gyásznap mellett az Aradi Magyar Napok közösségépítő rendezvénysorozatáról is beszélt, amelynek a szervezésében az oroszlánrészt vállaló RMDSZ mellett civil szervezetek is részt vesznek. „Ifjúsági szervezetekről beszélhetünk, segélyszervezetről, a Kölcsey Egyesületről, civil szervezetekről. Úgy gondolom, hogy a mellett, hogy minden évben megemlékezünk a nemzeti gyásznapról, sikerült egy másik dimenzióba emelnünk a szeptember végét, október elejét, és tartalommal megtölteni” – mondta a prefektus, majd az egybegyűltek átvonultak a kultúrpalota kis termébe, ahol elsőként Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület elnökének köszöntője hangzott el. A szimpózium első előadója Babucs Zoltán történész, a Magyarságkutató Intézet főmunkatársa volt, aki az aradi vértanúk egyenruháiról tartott előadást, mondanivalóját kivetített képekkel illusztrálva. A ’48–49-es honvédek tábornoki egyenruhája tulajdonképpen a császári királyi hadsereg tábornoki egyenruhája volt, illetve azok a honvédek, akik frissen kerültek a tábornoki karba, huszár egyenruhát hordhattak. A forradalom kitörése miatt viszont az Aradon kivégzett tábornokok közül sokaknak nem volt lehetősége megvarratni tábornoki egyenruháját, így régi, honvéd egyenruhájukban végezték ki őket. A történész mindegyik tábornok öltözetét pár szóban leírta és történelmi–politikai tényekkel alátámasztva beszélt arról, melyik tábornoknak miként változott az öltözéke a forradalom alatt és annak leverését követően. Ábécérendben haladva, a következő előadó Debreczeni-Droppán Béla történész, a Nemzeti Múzeum főmuzeológusa volt, aki gróf Battyány Lajos haláláról és titkos temetéséről tartott előadást, szintén képekkel illusztrálva azokat a helyeket, ahol a gróf a forradalom ideje alatt és élete utolsó éveiben megfordult. A történész arról is beszélt, miként hantolták ki Magyarország első miniszterelnökének testét – arra hivatkozva, hogy sekély sírt ástak –, és juttatták el titokban testét a pesti ferences kolostorig, ahol újratemették.Dr. Fleisz János nagyváradi történész, egyetemi magántanár, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja Szacsvay Imréről beszélt, akinek „csak egy tollvonás volt a vétke”. A függetlenségi nyilatkozatot szövegező és szerkesztő politikust felségárulás miatt és egy árulás következtében fogták el, majd végezték ki. A szimpózium negyedik és utolsó előadója dr. habil. Zakar Péter történész, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese volt, aki a Csanádi egyházmegyés papok az osztrák börtönökben címmel tartott előadást. A történész olyan papokról emlékezett meg, akik papi hivatásuk folytatása közben a forradalom eszméit hirdették, arra buzdítva a híveket, hogy vegyenek részt a forradalmi mozgalomban, majd a buzdítás árát megfizetve börtönben raboskodtak. A forradalom leverését követően őket nem végezték ki, viszont jó ideig raboskodtak, s sokuktól jó időre elhatárolódott az egyház, és szabadulásukat követően csak néhány év múltán engedték meg nekik papi hivatásuk folytatását. Az aradi vértanúk emlékezete a nagyvilágban Kis szünetet követően – amely alatt a kultúrpalota előterében berendezett kiállítást tekinthették meg a jelenlévők – Ujj János legújabb könyvének a bemutatójára is sorkerült. A szerző, mint az a kötet címében is olvasható egy csokorba gyűjtötte azon emlékművek sorát, ahol bár az aradi 13-ak talán sosem fordultak meg, mégis emléket emeltek a tiszteletükre. „Számomra 1990-ig összesen három olyan emlékmű létezett, amely az aradi 13 vértanúnak állított emléket. Az aradi vesztőhely, a Szabadság-szobor, amely a vársáncban volt, és tudtam a nagyváradi Nagysándor József-emléktábláról, amelyet az 1940 és 1944 közötti időszakban visszaállítottak, és hála Istennek azóta nem vették le. Erről a háromról tudtam. A tudatlanságomhoz hozzájárult az, hogy 17 éven keresztül nem kaptam útlevelet külföldre. Fogalmam sem volt, hogy a határon túl mi van. 1990-ben Gyulán egy március 15-i ünnepségre voltam hivatalos. Akkor meglepetten vettem észre, hogy Gyulán egész sor házon emléktábla áll, amelyek azt jelölték, hogy 1849-ben az oroszok hol tartották fogva az elfogott aradi vértanúkat. Elkönyveltem, hogy van, s ahogy egyre távolabb kerültem a határtól egyre több helyen vettem észre olyan emlékművet, amely az aradi 13-aknak (vagy egyiküknek, vagy mindnyájuknak) állít emléket” – mesélte a nyugalmazott tanár úr, aki az évek során egyre gyűlő emlékműveket látva írta meg kötetét. Az aradi vértanúknak állított emlékművek nemcsak Romániában, Magyarországon, hanem Németország nyugati részén, sőt Ausztrália területén is fellelhetők A rövid előzetest követően a szerző dedikálta a kötetét a jelenlévőknek. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
